Soulmates

~2~

Szépen haladt a tanulással már kottát olvasni tud szóval elkezdtem magyarázni a billentyűket és az akkordokat. Már egy ideje magyaráztam és mutogattam a hangokat amikor anyám ordított fel.
-Ashley Osborn azonnal gyere le az emeletről és köszönj a családnak! Nem érdekel hogy van nálad valaki lejössz és mosolyogva beszélgetsz a családdal!
-Egy pillanat és jövök.-mosolyogva ránéztem Rachel majd lementem a szobámba.
-NEM MEGYEK LE A CSALÁDHOZ MERT ELEGEM VAN HOGY FOLYAMATOSAN SZÁNAKOZVA NÉZNEK RÁM CSAK MERT NINCS LELKITÁRSAM. BOLDOG LEHETNÉK ANÉLKÜL IS, DE TI FOLYAMATOSAN SZÁNAKOZVA NÉZTEK RÁM ÉS EBBŐL MÁR ELEGEM VAN. SZÓVAL NEM MEGYEK LE ÉS NEM FOGOK JÓPOFIZNI A CSALÁDDAL. AZT HISZIK HOGY DEPRESSZIÓS VAGYOK PEDIG A SZOMORÚ NÉZÉSÜKTŐl VAN OLYAN ROSSZ KEDVEM.- idegesen ott hagytam a döbbent anyámat és felmentem a lépcsőn. Lecsaptam a csapó ajtót és elkezdtem fel alá sétálgatni. Egy idő után megálltam a szoba közepén behunytam a szemem és idegesen a hajamba túrtam. Pár perc múlva két kezet éreztem meg az arcomon. Lassan kinyitottam a szemem és Rachel szomorú arcával találtam szembe magam.
-Nekem sincs lelkitársam.-mondta halkan. Lassan leültem a szőnyegre magammal húzva őt is.
-Elmeséled mi történt?-óvatosan kérdeztem meg nehogy megbántsam vagy valami rosszat momdjak. Lassan bólintott majd mély levegőt vett és belefogott.
-Öt vagy hat éves voltam. A parkban játszottam a legjobb barátnőmmel. Éppen fogócskáztunk. Kifutottunk a parkból, anyáék nem vették észre. Át akart futni az úton amikor egy autó jelent meg.-kicsit megállt és vett egy mély levegőt majd folytatta- Túl gyorsan ment az autó és nem vette észre a barátnőmet. Elütötte. Még egy ideig szenvedett. Ott térdeltem mellette és fogtam a kezét. Pár perc után elernyedt a keze és abban a pillanatban minden fekete-fehér lett. Anya meg az anyukája nem sokkal később ért oda hozzánk. Az anyukája engem hibáztatott. Én is magamat hibáztattam. Anya haza vitt otthon csak megkérdeztem hogy miért minden fekete-fehér. Anya szomorúan elmagyarázta az egészet.-alig bírta végig mondani mert kitört belőle a zokogás. Szorosan magamhoz öleltem. Nem nyugtattam meg mert tudom hogy ilyenkor jobb kiadni magadból. Olyan fél óra múlva megnyugodott és rám nézett.
-Elmeséled te is?- elmosolyodtam és elmondtam neki az én történetemet. Nem volt olyan szomorú mint az övé mert én nem ismertem a lelkitársam míg ő igen.
-Ma azért voltam a parkban mert a most van 11éve hogy meghalt.-mondta szomorúan miután befejeztem a beszédet.- Volt egy fa ahova mindig mentünk. Minden évben szoktam menni és viszek egy szál vörös rózsát. Az volt a kedvenc virága. Amikor belém kötöttek a fiúk már indultam haza.-szomorú volt a hangja mégis mosolygott. Még beszélgettünk egy kicsit majd felhoztam azt az ötletet hogy filmezzünk. Felsoroltam a választható filmeket majd lementem a szobámba a laptopomért. Vissza mentem a padlásra és kerestem egy HDMI kábelt amivel össze kötöttem a Tv-t a laptopommal. Mielőtt elindítottam a filmet lementünk a konyhába nachosért. Ugye bár a konyhát és a nappalit csak egy bárpult választja el. Na már most a családom úgy döntött hogy bejönnek az udvarról és a nappaliban beszélgetnek tovább. Én mit sem törődve velük kivettem a szekrényből a chipset majd szóltam Rachelnek.
-Elővennéd a szószt légyszi. Ott van a szekrényben.-rá mutattam az említett tárgyra majd kiöntöttem egy tálba a nasit. Hátra fordultam és láttam hogy a legfelső polcon van a szósz és nem éri el, így oda mentem mögé és felemeltem a derekánál fogva. Levette a szószt én pedig leraktam a földre. Megfogtam a tál nachost az egyik kezemmel fél szemmel a családomra, akik döbbenten figyeltek, majd megfogtam a szabad kezemmel a zavarban lévő Rachel kezét és meg sem álltam a padlásig. Lecsuktam a csapó ajtót majd oda mentem a laptopomhoz elindítottam a filmet és leültem a kanapéra Rachel mellé. Teljesen bele merült a filmbe az izgalmasabb részeknél izgult a szomorúbbaknál elszomorodott és így tovább. Én már csomószor láttam a filmet így annyira nem kötött le. Inkább gondolkodtam. A film felénél járhattunk amikor megszólalt a telefonja. Ijedten megnézte az időt majd felvette a telefont, míg én megállítottam a filmet.
-Sziaa anyaa.
-....
-Egyik barátnőmnél vagyok. Képzeld elkezdett megtanítani zongorázni most pedig filmet nézünk.
-....
-Bocsánat csak elszaladt az idő és elfelejtettem szólni, de maradhatok még? Olyan jól elvagyunk.
-....
-Köszi. Akkor majd szólok ha indulok haza.-majd lerakta a telefont.
-Bocsi csak kicsit túl aggódós. Remélem nem baj ha maradok még.
-Ugyan miért lenne baj. Jó hogy itt vagy. Jó a társaság.-rá mosolyogtam majd elindítottam a filmet és immár zavartalanul merülhettem el a gondolataim mérgező tengerébe, míg Rachel teljesen belemerült a Ready Player One-ba.