Tébolyult szombat [Taehyung OS] - Befejezett

Téboly 5

***

Nem tudom, mit gondoljak. Úgy tettem, ahogy Tae mondta, ezért most jelenleg azt nézem, ahogy egy idegen férfi bepakolja a bőröndömet a taxiba, beül, majd int, hogy szálljak be végre én is. Beültem hátra, de folyamatosan, amíg le nem fordultunk a klubbot néztem. A helyet, amit a börtönömnek hittem, most mégis minden további nélkül itt tudom hagyni. Tae küldött nekem normális ruhákat, így most épp azt viselem.

- Elnézést, hova megyünk? - hajoltam előre a taxishoz.

- Mr. Kim azt kérte, az irodájába vigyem a kisasszonyt.

- Értem, köszönöm. - Miért nem lehet kevésbé zsúfolt helyre? El is felejtettem, a világ mennyire.. tele van emberekkel. Amíg a bárban dolgoztam, alig mentem ki onnan. Mindig meg volt mindenünk, ruha, kaja, ami csak kellett. A napot se tudom, mióta nem láttam rendesen, és nem ablakon keresztül nézve.

Odaérve az irodához még levegőt venni is elfelejtettem. Nem láttam az épülettől az eget akkora volt! Ehhez képest az a környék.. Picsafüst. A taxis azt mondta, menjek be, és mondjam e a recepciósnak, ki vagyok. Amint meghallotta a nevem, elkísért a liftig, megmondta, meddig menjek fel, és ott hova forduljak. Kissé hülyének éreztem magam, úgy volt ,hogy Tae az épület előtt fog várni rám. Biztos közbejött valami. Talán a munka, Elvégre elég elfoglalt üzletember. Legalább is elmondása alapján. Még szombatonként is hulla fáradtan szokott betérni hozzám.

Felérve a tizenhatodikra, elfordultam jobbra, ott pedig az első ablaknál balra. Nem kellett sokat keresgélnem, ki volt táblázva minden ajtó. Mielőtt benyithattam volna, meghallottam egy idegen hangot, ami még csak köszönőviszonyban nem volt Taehyungéval. Elengedtem a kilincset, és tovább indultam, mondván, hogy eltévesztettem, de meghallottam a férfi nevét.

- Taehyung, ezt már megbeszéltük. Elveszed YuKa-t, és kész.

- Nem apa, te beszélted meg saját magaddal. Azzal nem foglalkozol, amit én akarok.

- Miért, mit akarsz? Van már barátnőd? Még a céget se akartad pár évvel ezelőtt!

- Mert nem az irodában akarok megrohadni, ahogy te tetted régebben! YuKa se akar hozzám jönni, miért kényszerítesz minket?

- A beszélgetést lezártnak tekintem fiam - Fiam? Ezek szerint az apja?

Nagyon gyorsan közeledett, esélyem se lett volna kikerülni, ezért felemeltem a kezem, mintha csak akkor szerettem volna kopogni. Kinyitotta az ajtót, és majdnem nekem jött, olyan hévvel indult meg. Bocsánatot kérve arrébb álltam, és elengedtem. Rosszallóan nézett végig rajtam, mintha tudná, ki vagyok. Fújtatva egyet eltűnt a folyosó végén, én pedig benéztem az irodába. Tae idegesnek tűnt, előtte pedig egy vékony, hosszú fekete hajú megszeppent lány állt. Minden bizonnyal YuKa.

- Azt hiszem, most megyek - mutattam oldalra.

- Nem mész sehova!

- De igen - vágtam vissza. Elfutottam a liftekig, de a szemem sarkából láttam, hogy fut utánam. Mint egy idióta, nyomkodtam a hívó gombot, amíg az ajtó ki nem nyílt. Besiettem, de időm se lett volna többre. Tae belépett elém, az ajtó bezárult, a lift pedig leindult. Nem várakoztatott, rögtön a falnak nyomott, hogy ujjával a hajamba markolva, felfeszítse a fejem. Így még jobban érzem, mennyivel magasabb nálam. Lehajolt hozzám, és megcsókolt, én viszont elfordultam, és letöröltem a számat. - Ne csináld ezt. Menyasszonyod van.

- Te ne csináld ezt - vágta vissza gyerekesen. - Nincs semmiféle menyasszonyom, és nem is lesz, kivéve, ha hajlandó leszel gyűrűt hordani. Nem akartam, hogy ezt halld, de apám mindig megtalálja a legjobb pillanatokat.