Tébolyult szombat [Taehyung OS] - Befejezett

Téboly 1

- Üdvözöljük, Mr. Kim. Melyik kártyát szeretné igénybe venni? - Amint beléptem a hatalmas tér egyik kisebb elkerített zugába, a kisegítő lányka rögtön elém került. Letámadva kérdésével pofátlanul közel állt hozzám, de már ezen se lepődök meg. Neki ezt kell csinálni, különben a rejtett kamerán keresztül lebukik a főnöke előtt, és kirúgják a francba. Ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet. Jóformán én és a haverjaim tartjuk fent. Pár évvel ezelőtt, mikor ez még csak egy ártatlan kaszinó volt, nagyon sokat játszottunk. A szerencse mindig az én oldalamon állt, ezért az elő sem fordulhatott, hogy három alkalomból kétszer ne én nyerjek. Sok pénz forgott kockán, mégse féltem soha. Élveztem.

Apám miatt, aki rám akarja lőcsölni a menő ügyvédi vállalatát - ami engem baszottul nem érdekel - elég sok pénz ömlött az ölembe. Én pedig pofátlanul elköltöm a részemet. Amíg apám vezeti, nem kapom meg a teljes profitot, de eleget szedek fel ahhoz, hogy jól éljek. Ami mivel jár? Pia és nők. Bár az elsőt inkább hanyagolnám. Nem szeretem az erős dolgokat. Inkább iszok sokat olyanból, ami szépen lassan üt ki.

- Akasztott Ember - adtam röviden és tömören a választ. Ezt a nőt alig látom, gondolom van elég dolga, ami miatt nem tud többet dolgozni. Éppen ezért úgy viselkedtem vele, hogy mindenképp leessen neki a dolog: Jöttem valakihez.

- Köszöntjük a Bondsban, Mr. Kim. Érezze jól magát. - Szellemes mosollyal felállt a székéből, zsebre vágta a pénzt, amit a kezébe nyomtam, és elhúzta előttem a függönyt, ami a nagy teret fedte a kíváncsi szemek elől, akik ide tévednek. Ez a hely egy utolsó esély azoknak, akik esetleg itt jönnek rá arra, hogy nem valóak a bárba. Sokakat nem láttam visszafordulni, mivel ez amolyan ingyen nőcske találóhely. Ihatsz is, és nőzhetsz is. Bár a belépő elég borsos, ha már bent vagy, azt iszol, amit akarsz. A nők pedig... Bármennyi a rendelkezésedre áll. Kivéve a fehér szalagosok. Ők általában a dolgozók, mint például a bárpultos, a pincérek, akiket igazából csak sajnálni lehet, mivel a lusta emberek helyett viszik ki az italokat. Ettől eltekintve imádom a helyet. Pont az Akasztott Ember miatt.

Intettem a fal mellett álló csajnak, aki már nagyban megindult felém. Új vendégekre vadászik, akik azt se tudják, hol vannak, és útba igazíthatja, hogy s miként vannak it a dolgok. De én tudom, hova és miért megyek. Na meg azt is hogy kihez. Éppen ezért a folyosóra lépve rögtön megszaporáztam a lépteimet, hogy elérjek a végére. A mélybarna ajtó már ismerősebb volt, mint a saját irodám ajtaja, éppen ezért kopogás nélkül léptem be rajta.

Odabent vörös fényben úszott minden. Előző héten narancs volt, de bármilyen szín is uralkodik a szobában, a nő, aki vár rám, csodaszép marad. És nem csak a smink miatt, ami rajta van. Nem is a fehér álarca az oka, amit mindig magán kell viselnie. Ez a bár első szabálya. Senki se veheti le az álarcot. Nem fedheted fel, ki vagy. Csakis az a lány tudhatja, aki beszedi a pénzt.

Sose voltam szabálybetartó, ezért becsuktam az ajtót - kulcsra -, és levéve a fekete maszkomat, oldalra dobtam a fogas alá. Kabátomat levettem, ingemet meglazítottam, nyakkendőmet kioldottam. Mintha csak otthon lennék. SeoMi kívánatos falatka ruhában várt rám a szoba közepén. Kezével védelmezően ölelte magát mellkasánál, így kissé felnyomva a melleit. Talán ő az egyetlen lány, akinek még igaziak a mellei. Akiket látok, olyan abnormálisan nagy, hogy az már undorító. És a legtöbb faszi erre gerjed. Miért nem jó az, ami természetes?

- Már megint te? - nevette el magát lágyan, halkan. Fáradtnak tűnt, bizonyára az ügyfelei miatt. Sose tudtam beazonosítani. SeoMi micsoda ebben a bárban. Eszkort, vagy inkább hosztesz? Ide-oda kísérgeti az öreg pénzes pasikat, de még a kis pulyákat is. Persze ilyenkor is jókora összeget kap, éppen ezért nem tudom, mit keres még itt. - Lassan eltartasz - lépett elém, látva mennyire elgondolkodtam.