Mysterious lycantroph

part 2-feelin' nothing

A kapucnim és ruháim lassan beitták magukba a hideg vízcseppeket és elolvadt hópelyheket.Most még ők is csak matt csillogást kaptak.Semmi sem ragyogott...semmi sem tűnt ki a hétköznapokból.Minden szürke volt.Bármerre pillantottam sehol egy dolog,ami felvidíthatott volna,még azok sem,amiket máskor megcsodálnék vagy nevethetnék,például a cukrászda kirakatának édes,mázos süteményei,amiket öröm lehetett volna nézni..de nem ragadtam a kirakatüveghez,mint egy édesszájú gyermek.Nem fordultam kíváncsisággal az az új ruhadarabok felé,hogy utána magamban fikázzam őket,hogy hogyan volt képes valaki ilyet kitalálni és ki volt az a még bolondabb,aki ki is vitelezte ezt?

A mohás,néhol hiányos macskakövön jártam,cél nélkül.Elhaladtam egy műszaki cikkes bolt mellett,befordulva egy virág bolt bezárt ajtajai előtt.Gyöngybetűkkel állt a táblán,hogy zárva.Megálltam.Felkarjaimat öleltem kissé összegörnyedten.A kirakaton bámultam be.Sok műnövény,koszorú és szálas virágot volt bent,szinte már zsúfolásig.Fintorogtam egyet.A sok pasztell rózsaszín és zöld nem az én világom volt.Nem volt bajom a zölddel,de a pinket csak úgy szívleltem,mint a naiv hím imádkozósáska a párzás utáni fejnélküliséget..Hát ettől eldobom a fejem.Haha,ez de jó volt.Jah,mégsem.
-Vigyázz már a lábad elé!-szólt rám élesen egy középkorú férfi.Az útjában álltam,a járda közepén.Nagy siettségben volt,telefonált közben egy Nokián.Kikerült és tovább haladt.
Lehúzódtam szélre,így legalább az eső sem vert annyira,bár már úgyis mindegy volt..

*

Három hosszú év telt el azóta.Legtöbbször már el is felejtettem mi történt pár esztendővel korábban.Túltettem magam a dolgokon.Nehezen,de sikerült.Felnőtt nő létemre nem siránkozhattam egy elromlott kapcsolat miatt.Erősebb voltam én annál.Nem érdemelte meg a dolog a figyelmemet.Ezzel a tudattal tudtam felemelni ismét fejemet és megigazítva ruhámat,tovább menni az utamon.

Éppen a tavalyi,sötétkék magasszarú csizmámban battyogtam haza a munkából.A hideg ellen a fehér,kötött csősálam,a khaki zöld,bézs műbundával díszített 'tömeg' kabátom és a fülvédőm védett.Nem volt rossz napom,de jó sem.
A városban dolgoztam,mint fodrász és kozmetikus,néha pedig bevállaltam a kasszás szerepét egy kellemes kis kávézóban.
Hirtelen végig futott a gerincemen a hideg és hátrapördültem,szerencsére a ahol álltam ,ott a hó alatt nem húzódott jégtakaró,hogy seggest üljek.
Éreztem,hogy valaki figyel engem..Az előbb még lyukat égetett a hátamba,ebben a fagyos időben,de hiába kapkodtam a szememet,nem láttam senkit.
A fa mögött?Semmi.A fán?Semmi.Az utcában?Semmi.A bokorban?Semmi.
Kihalt volt minden,bár nem csodáltam,most az éjszakai műszakot vállaltam be a kávézóban,hogy összepakolok és feltöltöm a pultokat,de ettől függetlenül ez a hely nem volt egy picike kis falu,hogy csak egy ázott veréb (alias me) nézelődjön paranoiásan esetleges gyilkosok után..
Kiengedtem a tüdőmből az elhasználódott oxigént,ami ezüstös csillogásával el is tűnt a lágy szélben.Visszafordultam,hogy folytassam utamat hazafelé.Lepteimet gyorsabbra vettem,de figyelnem kellett,nem mindenhol volt lesózva a járda..Pedig nem vesz sok energiát igénybe,hogy egy 1m×10m-es szakaszt leszórjon..Lehet csak élvezik ahogy break táncolnak a házuk előtt.
Hiába próbáltam elterelni a gondolataimat ezekkel,szívem hevesen kalapált és ösztöneim egyet súgtak: szedd a lábad,meg ne állj.
Hirtelen megtorpantam,egy másodpercre,a vér is megállt bennem ezután,nem érdekelve ha hátast dobok,futni kezdtem.Lélekszakadtából.Oeesett a fülvédőm.Meghallottam magam mögött a hó ropogását a talpak alatt.Üldöztek.
1 méter...2 méter...5 méter...3 perc.Lassan pedig már 4 perce futottam,de még a nyomomban voltak.Próbáltam közterületre menekülni,de pont most nem akart kimenni senki.Az esti hidegben senkinek nem volt kedve kint ólálkodni..KIVÉVE ENNEK A FASZKALAPNAK A NYOMOMBAN,na meg persze a workaholic bolondnak..
"Semmi baj nem lesz..lerázom...lerázom.."-ismételgettem magamban.
Egy ideig nem hallottam már magam mögött őket,de nem álltam meg.Egy élest kanyart vettem be,de nem elég,hogy megcsúsztam,még bele is ütköztem egy idegenbe,akivel szépen eltaknyoltunk a hóban..
Nem volt időm erre.Rögtön felnyomtam magam és lepillantottam az alattam levőre.Egy pillanatig lefagyott és a jégkék szemembe bámult.
-Wow...-suttogta rózsás ajkaival.
Szemei az enyémet fürkészték nagy csillogással.Iszonyatosan helyes volt.
-Saj-
Kezdtem bele bocsánatért esedező mondatomba,de félbe kellett hagynom.Ismét hallottam a hó ropogását.
Halkan felmorrantam és felpattanva megindultam egy fal felé..
A támadóim megjelentek.Fegyver volt a két férfi kezében.Először a srácra néztek,ezzel időt nyervén nekem majd rám szegézték a számszeríjat..Ekkor már késő volt..A falra ugrottam és onnan elrugaszkodva fordultam vissza,beleharapva a fekete kabátos nyakhajlatába.
Innentől már csak homályosak voltak az emlékeim.Bár fel tudtam venni egy farkas alakját bármikor amikor kedvem szottyant hozzá,de nem igazán emlékszek mi történik akkor..Csak mentem az irhám olyankor,mint egy jóravaló vad.
A következő percekben már emberként futottam a sráccal,kéz-a-kézben,aki szerencsétlenül belecseppent a kis ügyembe.
A vállamba folyamatos a fájdalom szórta a nyilait,pedig még az adrenalin jócskán száguldozott bennem.
Megsebeztek,szerencsére a nyíl csak súrolt..Hogy mikor találtak el?Passz..
-Mi.a.faszom...-nyögte ki a srác mikor végre sikerült lepihennünk egy kis utcában.
Lehuppantam egy kerítés tövébe,nem érdekelve mi lesz már a ruhám sorsával,úgy is mindegy volt már szegénynek..pedig szerettem ezeket a darabokat..
-Bocs,hogy belerángattalak..-mondtam lihegve,elhaló hangon.
Kifáradtam.Fáztam.Álmos voltam.
Lehunyt szemmel szusszantam egyet.
Biztos voltam benne,hogy valami bekerült a vérembe..Ennyi adrenalin növelő akció után képtelenség,hogy elálmosodjak ilyen gyorsan..
-Hey,nehogy elaludj..!-hallottam az aggódó,rekedt hangját a srácnak.
Kissé felnyitottam pilláimat,előttem guggolt.
-Csak pihenek..-suttogtam erőtlenül.
Az izmaim össze-összerándultak,az agyam is tudta hogy nem szabad elaludnom,mégsem volt képes a testem a működésre..
Egyszer a kimerültségtől,egyszer pedig méregtől dőlök ki.És persze hogy idegenek előtt...

*

-NE!-sipítottam hisztérikusan.
Remegő karomat előrenyújtottam,hogy megállítsam az árnyalakot,aki arctalan fejével hátrapillantott rám majd elindult előre,sötétséget hagyva maga után.Folyamatosan mormogott valamit,de ahogy távolodott,nem hogy elhalkult,inkább egyre tisztábban értettem mondatát.
A fejemben kavarogtak a betűk,szavak,de felfogni nem tudtam őket.Túl zavarodott voltam ahhoz.
Úgy éreztem hiperventillálok.
Hirtelen a küszöb,ahol eddig álltam odatapadva,megszűnt létezni.Zuhanni kezdtem.

Hirtelen felültem az álmom után.A fejembe és vállamba belehasított a fájdalom,halántékomhoz kaptam sziszegve,mert az jobban fájt,de a hirtelen mozdulattól meg az új sebem kezdett el nyilalni.Hideg veríték szántotta fel forró bőrömet.
-Feküdj vissza,még van egy kis hőemelkedésed..-mondták nekem nyugodt hangon.
Fejemet felé fordítottam.A tegnapi/vagy aznapi,nem tudom/ esetről a srác.
Fura..Valahogy nem éreztem veszélyben magam..sőt..
-Mi történt..?-mormogtam rekedten,a szememet megdörzsölve.
-Tegnap kidőltél pont a házam előtt és nem akartalak otthagyni sebesülten a hidegben,de pihenj még...
Bár ezt mondta,láttam a tekintetén,hogy nem èrt semmit és válaszokat akar,de türelmes volt.Nem kérdezett,azt akarta,hogy pihenjem ki magam,de magyarázattal tartoztam neki.Valami hihetőt kellett előadom.Azért nem szerettem volna,ha a kapcsolataim körében pletykák kelnének szárnyra.
-Ömh..sajnálom,hogy ez történt,de most már elég jól vagyok ahhoz,hogy hazamenjek és..-tettem oda azt a kis kötőszócskát,pedig nem tudtam hogyan folytatni mondatomat.Kínos csend telepedett ránk,de nem sokáig.Biztos várta ,hogy elmeséljem mi a franc is történt.
-Ilyen állapotban képes lennél rá?-húzta fel az egyik szemöldökét.Megjegyzése szarkaztikusan hangzott.
Ha tudta volna,hogy voltam már ennél sokkal rosszabb állapotban is ,akkor már biztos rákérdezne,szóval ezt az információt magamban tartottam inkább.

-Képes-bólintottam magabiztosan,szemeibe nézve.

Biztos látta rajtam,hogy nem tud eltántorítani és mint idegen,nem is volt hozzá joga.
Leraktam lábaimat az ágyról miközben kitakartam magam..Ekkor vettem észre,hogy nem a saját ruháimban vagyok.Egy rám hatalmas,fekete mintás pólóban és mackónadrágban voltam..Ahogy éreztem melltartóm és fehérneműm rajtam volt,de..de ez igazán aggasztott..
Mielőtt megszólalhattam volna bármit is ,a fekete hajú rögtön belekezdett a beszédbe,megmagyarázva tettét..
-Bocs,de muszáj volt átöltöztetnelek.A ruháid mind átáztak és valószínűleg tüdőgyulladást kaptál volna bennük,szóval..jah..-megvakarta tarkóját idegességében.

Egy kis ideig nem igazán tudtam mit mondani,kissé perverz alaknak tűnt..de legalább egy jól kinéző perverznek..MINDEGY.Nem ez volt a pont.

-Nem gond,sőt..köszönöm..visszakaphatnám a sajátjaimat?-kérdeztem,mert minnél hamarabb szerettem volna távozni.És ha még szakadtak is,akkor is többek voltak a semminél.
-Még száradnak,kimostam őket.
Sóhajtottam egyet és hátratúrtam hajamat.Még vizes volt.Biztos