ah hhah//romantikus//

Kávé

Csendben várta a liftet. Kicsit fájt a lába a magassarkúban, de kénytelen volt ebben jönni, elegánsnak és megbízhatónak akart tűnni az első munkanapján. Kicsit lelapította a kétoldalra választott haját, amit ezelőtt gondosan kivasalt, de érezte, hogy a sietéstől mindez hiába volt. Sikerült megint a legforgalmasabb utakon jönnie, de csak így tudott közeli parkolót találnia, különben sétálhatott volna és talán a mostaninál is jobban fájna a lába.
Csing! - a lift ajtaja kinyílt, benyomta a negyedikre vezető gombot és megvárta amíg az ajtó bezárul előtte. Maga mellé dobta a kézitáskáját és a tükörben vizslatta magát. Fehér inge gallérját kisimította,haját hátradobta. Egy hosszú fekete nadrág volt rajta, ami inkább el-elrejtett nőies vonalait. Más még temetésre sem venné fel, úgy nézett ki benne, mint egy elrontottam ballagási ruhában. Őt ez persze nem érdekelte. A zakóját a mellén összegombolta. Leguggolt, hogy táskájából elővegye vörös rúzsát, és megigazítsa ajkait. Miután feltekerte a rúzst és szája vonalát követve rúzsozni kezdett hirtelen kinyit az ajtó és a táskájába dobta a tubust. Néhány öltönyös fazon szállt be mellé, mind nagyobbak voltak nála. Csak reménykedett, hogy nem látták meg, mit csinált. Manapság csak a prostik sminkelnek liftekben. Shirley mindig is prűd volt, talán túlságosan is. Csakis sötétben szeretkezett de akkor is csak, ha járt valakivel. Egyéjszakás kalandok nála szóba sem jöhettek. Felért a negyedikre és nagyot sóhajtva kiszált a liftből.
-Ó egek! - gondolta magában. - Nem izgultam ennyire a gimis szalagavató óta!
Most, hogy elfogyott az apjától örökölt pénz, ideje volt egy rendes, jólfizető állást keresnie. A festészetből nem tudott megélni,ezért kénytelen volt előkeresni a szekrény mélyéről a diplomáját. Összesen tíz céghez adta be a jelentkezését, de csak a Benward & társa könyvelői irodában figyeltek fel rá.
Balra fordult és a folyosó legvégén lévő 26-os szobához ment. A cipőjének koppanása olyan fülsüketítően hatott, a billentyűzet kattogása, a lift csilingelése és a telefon csörgése mellett.
Habozott nem kopogtatott egyből, az ökle kissé remegett, a zakója a könyökéig felhúzódott. Bentről érthetetlen beszédfoszlányok szűrődtek ki, nem tudta, hogy kopogtasson vagy csendben üljön le és várjon. Ott állt ez ajtóban félig felemelt kézzel arra várva hogy történjen valami, de nem történt, szóval inkább az utóbbira szavazott. Egy csinos, ketszemélyes pad volt kitéve az ajtóhoz közel, az ablak mellé. Helyet foglalt és várt. Az ujjait a térdén doboltatta. A reluxa fel volt tekerve így könnyedén beleshetett a szobába. Egy szélesen mosolygó szőke nőt látott és egy öltönyös, magas, középkorú férfit. A férfi rávetett egy pillantás majd visszafordult a nőhöz. Shirley elkapta a fejét. A férfi tett egy kört az irodájából és az ablakhoz ment. Sher a szeme sarkából figyelte a férfit és úgy tett mintha észre sem venné. Az egész egyszerűen behúzta a függönyt és a léptekből ítélve ennyivel le is rendezte őt.
-Basszus!- motyogta a nő és megdörzsölte a halántékát. - Szedd már össze magad!
Aprót kotort elő a penztárcájából és a kávé géphez lépett. Hosszas válogatás után megnyomott egy gombot bedobálta a pénzt és várt. Háttal a szerkezetnek dőlt és hosszasan kifújta a levegőt amitől néhány tincse a magasba emelkedett. A kávégép jelzett és elvette az apró poharat. Nyílt az iroda ajtaja és a férfi udvariasan előre engedte a nőt, miközben végig a fenekét bámulta. Két puszival elköszönt és a szélesen vigyorgó nő elhaladt Sher mellett, érezte hogy férfi parfüm illatát vitte magával.
-Biztosan a felesége! - gondolta magában.
-Maga következik! - szólt oda a férfi, és Sher majdnem félrenyelte a kávéját. Odabiceget az ajtóhoz, ami előtt ott állt ez a férfi és a karját a szoba felé nyújtotta.
-Menjen csak!
Shirley megköszönte, és végig magán érezte a férfi tekintetét. Kicsit már bánta, hogy ebben a szerelésben jött,az előző nő olyan csinosan volt felöltözve, úgy érezte magát, mint egy negyvenes könyvtáros,pedig csak huszonhat volt.
Úgy gondolta megvárja a férfit amíg becsukja az ajtót, nem lesz illetlen.
-Milyen rendezett iroda! - gondolta magában, hangosan nem merte kimondani. - Lehet, hogy rendmániás!-nyújtogatta a nyakát, hogy körbepillanthasson az asztalán.
-Kihúzzam? - szólalt meg a férfi.
Sher torkán akadt a kávé, amit idegességében még mindig iszogatott, és egy kicsi a zakójára is fröccsent. Hangosan fulldokolva a mellkasát veregette, miközben végig azt szajkózta, hogy ennél már nem lehet gázosabb.
-A székre gondoltam. - rázta a fejét az ostoba nő láttán, aki ott köhögött az ő irodája közepén.
-Tudom,csak..-szuszogott.-Ah mindegy.. - motyogta miközben a blézerét dörzsölte egy papírzsebkendővel. A pasas szemöldökráncolva nézte.
-Hagyja, csak beledörzsöli a foltot. - lépett közel hozzá. Egészen közel. Kivette a nő kezéből a zsepit, és a kukába hajította. A nő nem akart meg szánalmasabbnak tűnni, ezért úgy döntött hogy le veszi a maszatos zakóját. Már túl akart lenni ezen az egészen. A ruhadarabot ráakasztotta a szék táblájára és leült. Kezét az asztalon összekulcsolta.
-Jaj vigyázzon, még beledörzsöli a foltot! - rázta a fejét magában. - A felesége biztosan megtanitotta mosni!
A férfi csak most vette igazán szemügyre a nőt.
-Nem is olyan rossz.. - Sőt.. Egészen formás...
Tetszett neki ahogy a vékony blúz rásimul a derekára, és néhol a melltartóját is látta.
-Szóval a nevem Shirley Michelle. - nyújtotta a kezét.
-Tudom. - mondta nemes egyszerűséggel a férfi, és ő is helyet foglalt a fekete, bőrkötésű székébe. Látva, hogy a nő még mindig nem vette el a kezét, ő is oda nyújtotta. - Raymund!
A nő nem látott rajta jeggyűrűt.
-Lehet hogy csalja! - morfondírozott.
Kezet ráztak.
-Milyen puha a bőre! - gondolta Ray.
-Szóval miért szeretne nálunk dolgozni? - tette keresztbe a lábát, és fejét kicsit oldalra billentette.
-Hát.. - a nő összeszedte a bátorságát, és lenyelte a hatalmas gombócot a torkában. - Kevés olyan innovatív és gyorsan fejlődő cég van mint a maguké. - kezdte.
A férfi nem is nagyon foglalkozott azzal, mit csacsog, sokkal jobban izgatta, ahogyan a nő beszélt, tincsei ide oda lebegtek. Néha egy mozdulattal félresöpörte, nagyon finom mozdulat volt ez a férfi számára. És Sher átlátszó blúza mindig magára vonta a figyelmet.
-Hogyan kerülhetne le róla az a blúz? - nevetett magában. - Talán öntsem le kávéval? - húzta gúnyos mosolyra a száját. - Ostoba tyúk!
Shirley próbált a mondandójára koncentrálni. Nem akart semmi butaságot mondani, igyekezett válogatott szavakat használni, amitől inteligensnek tűnik majd, és próbálta nem beszippantani a férfi mámoros illatát, ami valószínűleg őt szippantotta volna be. Pont ilyet érzett a folyosón azon a nőn is.
-Elég! - pattant fel a férfi és kitárta az ajtót. - Fel van véve, hétfőn kezd!
A nő értetlenül nézett.
-Csak így? Nem kellene valakivel negbeszélnie vagy ilyesmi?
Raymund harsányan felnevetett.
-Én vagyok ennek a kócerájnak a főnöke szóval... nem.
-Hát köszönöm! - motyogta a nő.
-Több szemkontaktus! - mondta a férfi, zavarta, hogy a nő sosem néz a szemébe. Sher lesütötte a szemét.
-Szemkontaktus! - emelte fel kissé a hangját.
A nőt kirázta a hideg. A férfi ismét feknevetett, ezúttal kedvesen.
-Örülök, hogy megismerhettem, Cheryl! - lépett a nő elé elvágva ezzel az útját.
-A nevem Shirley! - ráncolta a szemöldökét, és csak most vette észre, hogy milyen szép zöld szemei vannak a férfinak.
-Nocsak, végre rám nézett! - mosolygott Ray. A hüvelykujjával letörölte a nő arcáról a rúzs foltot. Sher egész teste remetett. Megrazta a fejét, és zakoját a kezébe véve, zakatoló szívvel otthagyta a férfit.
-Találkozunk hétfőn! - kiáltott utánna. - Buta liba! - motyogta.
A nő haladt tovább anélkül, hogy hátranézett volna.
-Micsoda arrogáns bunkó!