A fejemben egy elmélet, mint megannyi hamisított emlék. Elveszek az éjfekete szemed csillogásában. Szeretem ahogy énekelsz nekem. Az csak rólam szól, és egy hamis hang nem hagyja el a szád. Imádom ahogy megérintesz. Szeretem a selymes bőröd. De vak vagy. Tudod hogy az orrodnál fogva vezetlek, mégis hagyod. Talán... Egyszer eljő a nap, mikor könnyeiddel küszködve bánod meg a múltat. Mikor a halálomat kivánod, de mégis engem akarsz. Tudom, mert belelátok a lelkedbe. Oh, édes valóság térj vissza hozzám, hiába menekültem előled oly sokszor. Már látom, hamis álmokkal bástyáztam körül magam.
YOU ARE READING
~Gondolataim~
RandomIde saját gondolataim, idézeteim és hasonlókat gyűjtöm össze. Néha már kell hogy papírra vessem a sok zűrzavart. Próbálom átadni az érzelmeimet és a kósza elmeszüleményeim. Ígyhát olvassátok figyelemmel és fogadnátok tárt karokkal.
