Ez a könny most értetek folyik le arcomon. A könny, ami végig marja bőrömet, és mély sebeket hagy, amit csak ti láttok. Mindazok, kiket már nem ölelhetek át, de soha nem felejtelek el titeket. A gyász, ami évek múltán sem múló nyomokat hagy maga után, most, annyi idő elteltével még kínzóbbnak érzem. Életem során megannyi átsírt éjszaka után, ez a leglélekölőbb. Mert most mindannyiótokért hullajtom könnyem. Minden egyes alkalommal, mikor rátok gondolok, meghalok. Közelebb érzem magam hozzátok, de mégis olyan távolinak. Tudom, nem szabadna hátra tekintenem, de valami hozzátok láncol. Valami, ami láthatatlan, de hatalmas erővel bír. Képtelen elengedni, mindig vissza pillantok, és minden egyes pillantás éget, akár a felemésztő tűz. De ígérem, még találkozunk, leróvom bűneimet előttetek, de főképp Érted, hogy megbocsáss nekem. Tudnod kell, hogy én nem szoktam csak úgy kérni, ahogy egy imában szokás bármit. Most, és mindörökre mást sem kérek, csak oldozz fel vétkeim alól.
YOU ARE READING
~Gondolataim~
RandomIde saját gondolataim, idézeteim és hasonlókat gyűjtöm össze. Néha már kell hogy papírra vessem a sok zűrzavart. Próbálom átadni az érzelmeimet és a kósza elmeszüleményeim. Ígyhát olvassátok figyelemmel és fogadnátok tárt karokkal.
