𝙥𝙧𝙤𝙡𝙤𝙜𝙪𝙚

67 6 4
                                    

ᴛɪᴍᴇ
ᴹᵃʳᵏᴴʸᵘᶜᵏ

ᴛɪᴍᴇᴹᵃʳᵏᴴʸᵘᶜᵏ

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


ᵈᵒᵉˢ ʰᵉ ʳᵘⁿ ᵃʷᵃʸ? ᵈᵒᵉˢ ʰᵉ ᶠⁱˡˡ ᵗʰᵉ ˢᵖᵃᶜᵉ?

●●●●●●●●●●●●●●●●●●

Egy újabb elvesztegetett éjszaka a barátokkal.
Barátokkal akik boldogan, nevetgélve isszák alkoholos italaikat, táncolnak hőn szeretett dalaikra, néha-néha megállva egy csinos lány, akár fiú mellett vagy csak egy ital érdekében. Poharakkal a kezükben szédelegnek az épület belsejében, kétségkívül jól érezve magukat, feltehetőleg a bennük áramló alkohol végett.

Teljes mértékben megfeledkezve a közéjük tartozó legkisebb fiúról, a fiúról ki a nagy teremben összegyűlt embertömeg közepén állt. Egyedül, magányosan érezve magát a mellette táncoló idegenek és barátok ellenére.

Ez nem más mint egy színjáték, embereknek kik semmit sem tudnak rólad, kik meg sem akarnak ismerni, csak jól érezni magukat. Megtévesztés. Nem akarta ezt a játékot tovább folytatni. Elakarta dobni szépen kialakított álarcát, nem kívánta többé eltakarni a valóságot, a valódi énjét. Nem akarta magát többé kegyes hazugságok mögé rejteni.

Belefáradt ezekbe az éjszakákba, a fülét szinte már sértő hangos zenékbe, a szemét teljesen megzavaró fényekbe. A sok emberbe ezen a kis helyen, a bőréhez tapadó izzadt idegen testekbe. A levegőben keringő dohány és alkohol szagának keverékébe.

Az épület mögé vezető ajtó felé vette az irányt, levegőre volt szüksége és egy kis egyedüllétre. Áttört az őt körülvevő már ittas alakokon. Kilökte az utcára néző ajtót, majd kilépett rajta. Sötét volt odakint és csend. Teljesen elhagyatottnak tűnt. Fekete farmer dzsekijének zsebébe nyúlt, egy dobozt húzott ki belőle, annak ellenére, hogy az épület belsejében megengedett volt a dohányzás jobbnak látta kijönni a sötét éjszakába egyedül.

Kezében tartott, fehér papír dobozból egy szál cigarettát vett ki melyet szájához emelt, miközben visszahelyezte azt jól megszokott helyére. Öngyújtó után keresve mélyesztette el kezeit zsebeiben. Kisebb kutakodás után, csalódottan ejtette őket teste mellé, ahogy rádöbbent a tárgy hiányára. Lassan kivette ajkai közül a dohánnyal töltött papírt.
Fáradt volt, mind testileg és lelkileg.

●●●●●●●●●●●●●●●●●●

Fekete haját enyhén szemébe fújta az esti szellő. Nem fázott, hiszen közeledett a tavasz, de a sötétség az ott elterülő utcákból ijesztő ridegséget és hideget árasztott. Bőrkabátjának zsebeiben pihenő kezeivel összébb húzta magán a ruhadarabot. Késő volt már ahhoz, hogy ő még kint tartózkodjon. Tisztában volt vele milyen következményei lehetnek tettének, de ez most őt cseppet sem érdekelte, levegőre volt szüksége, úgy érezte a gondolatok a fejében megbolondítják őt. Leleményes egy fiú volt, mégis életében először egy olyan szituáció elé nézett, melyen akárhogyan is gondolkodott, sehogy sem tudta megtalálni a helyes megoldást. Ez a helyzet talán, már túlságosan is bosszantotta, egy percig sem hagyta nyugodni.

Némán nézte az előtte elterülő kietlen épületeket, számtalan eladó ingatlant lehetett itt felfedezni, de mind hiába, egy lélek se venne már itt lakást. A néhol felvillanó lámpák adtak némi fényt az arra tévedőknek, de még így is ijesztően és mogorván néztek ki.
Egy bőrkabátot viselő fiú sétált el az előtte elterülő utcák egyikében, kabátját szorosan magához húzva.

Hé!❞ kiáltotta a sötét alaknak, de ő nem állt meg. Ami teljesen érthető volt a szórakozóhely mellett álló fiú számára, ez a környék nem a legbiztonságosabb, ezzel mindenki tisztában volt.

Van egy öngyújtód?❞ kiáltott újra.
A fekete hajú megállt, majd rá tekintett. Tekintete szinte égette a kisebbet, rideg és sötét volt, mint minden más, mi őket körülölelte. Talán félnie kellett volna, mégsem félt. Nem rettegett az ismeretlentől, ahogyan attól sem, hogy megszólítása és kockáztassa életét, mindezt azért, hogy végre enyhítsen a mellkasát szorító érzésen.

Lassan az épület hátsó ajtajánal álló fiú felé vette az irányt, mikor közelebb ért hozzá megnézte őt. Fekete, lábához tapadó farmernadrágot viselt, fekete hosszú szárú bakancsokkal. Narancssárga pólót rajta egy farmer dzsekit. Nem tartotta ijesztőnek, sőt teljesen ártalmatlannak gondolta. Nem sokkal később megállt a fiú mellett, zsebéből könnyedén vette ki az öngyújtót, amit át is nyújtott a fiatal fiúnak.
Lassan ajkaihoz emelte a cigarettát, melyet azonnal meg is gyújtott, nagyot szívva abból, majd visszaadta az előbb kapott tárgyat.

Minden szó nélkül álltak egymás mellett. Nem igyekezett megköszönni a magasabbnak, a mondhatni segítséget, hiszen itt már semmi sem számított. Nap mint nap új személyiségekkel, történetekkel találkozott. Feleslegesnek tartotta elölről kezdeni.

Gondolataiban elmerülve nézte az előtte álló fiút, olyan fiatalnak tűnt, mégis ott állt, egy szórakozóhely háta mögött, egy ilyen környéken.

Nem a legjobb ötlet ilyen későn az utcákat járni❞ fújta ki a tüdejében tartott füstöt, egy alig hallható nevetés hagyta el a másik ajkait.

❝Pont te mondod❞ forgatta meg szemeit.

Másokkal vagyok❞ barna haját hátra simítva nézett fel az előtte álló fiúra, majd elengedve testét az épület falának döntötte hátát.

❝Biztosan megvédenek❞ mondta gúnyosan, célozva arra, hogy a fiú bármilyen társaság nélkül, egyedül álldogált.

Megtudom védeni magam, főleg tőled❞ a már égő cigarettát újra ajkaihoz emelte, tekintetük nem eresztette a másikét. Elvesztek egymás szomorú, és rideg szemeiben.

Különös érzés kerítette hatalmába, mintha ismerték volna egymást. Egy személyes információ sem hangzott el közöttük, idegenek voltak egymásnak, mégis olyan érzés fogta el, mintha mindent tudna a másikról, csak abból ahogyan a szemébe nézett.

❝Ahogy mondod❞ egyik lábát maga mögé helyezve lassan sétált hátra, majd hátat fordított a barna hajú fiúnak. Alakja egyre csak távolodott.

Mielőtt teljesen elsétált volna tőle, válla fölött felé dobta az életmentő tárgyat, amit a kisebb szabadkezével ügyetlenül, de elkapott.

❝Tartsd meg, még szükséged lehet rá❞
Még utoljára hátra fordult, egy mosollyal az arcán nézett rá. Majd végleg eltűnt a sötétben.

Eldobta az ujjai között tartott mérgező rúdat, melyből nem maradt hátra már semmi. Zavarodottan nézte tenyerét. Egy fekete öngyújtó volt kezében, halvány mosollyal az arcán ujjai közé szorítva fordította meg a tárgyat. A másik oldala különbözött, a teljesen fekete borítást fehér betűk törték meg.

Mark

time; markhyuckWhere stories live. Discover now