⁙Random oneshots⁙

🍁ein🍁- TodoDeku

˙Todoroki pov.˙

  Nehéz félévnek néztünk elébe. Eddig a sportfesztivál nehézségeivel kellett szembenéznünk, ahol többen- köztük Midoriya- felülteljesítették a várt szintet. Ezek után többen egy hivatásos hőshöz kerültek, hogy továbbfejlesszék képességeiket. De emellett a további tanulás sem maradhatott el. Szóval rendesen gatyába kellett rázni magunkat, ha jó eredményeket szerettünk volna elérni.

  Ezek óta hála az égnek eltelt néhány hónap, és Yaoyorozu-san hosszas segítségével még a gyengébb tanulók, mint például Kaminari, Mina vagy Sero is kissé felzárkóztak. Majd, hogy a diákok nagyobb biztonságban legyenek, az iskola kiépített egy kollégiumot, ahova be is költöztünk. Itt tartunk most. Már két hete itt töltjük szabadőnk egy részét, és elfoglaljuk magunkat, most épp ez annyit tesz, hogy míg a legtöbben beszélgetnek, néhányan- mint példáuk Bakugo- csitítják őket, mondván, hogy pihenni, olvasni szeretnének. Én pedig csak ülök itt az egyik csinos kis kanapé karfáján, és nézem osztálytársaimat. Amikor először találkoztam velük, nem tudtam elképzelni, hogy mi valaha is egy ilyen összetartó osztály lehetünk, hisz annyira különbözünk. De mégis, hisz itt vagyunk, és igaz, Bakugou nem a kedvességéről híres, és Mineta is gyakran bontja a rendet, de ez így van rendjén.
-Todoroki-kun minden rendben?- Hallom meg magam mellől Midoriya negédes hangját. Lassan ránézek, és azt vélem felfedezni, hogy amíg elmerültem a gondolataimban ő visszatért az édesanyjával folytatott beszélgetésből, és visszaült mellém, mindebből én fikarcnyit sem érzékeltem. Most pedig aggódva méreget. Uh. Vajon hogy festek? Van valami az arcomon? Folyik a nyálam?

-Uhm. Persze. Miért?-Kissé oldalra döntöm a fejem hangot adva kíváncsiságomnak.
-Se..Semmi. Csak annyira elkalandoztál.- Hajtja le fejét. Lassan teltek a percek, és késő délutánra már szinte mindenki elszállingózott az apró helyiségből. Már csak Denki szunyókált az egyik fotelban, illetve Midoriya ment ki a konyhába inni valamit. Gondolataimból felocsúdva pislogok magam elé, mikor léptek halk zaja üti meg a füleimet. Ekkor Kirishima-kun slattyog ki a folyosóról, majd rólam tudomást sem véve - vagy engem észre sem véve - lépked oda az alvó fiúhoz, akinek elkezdi lassan simogatni az arcát, és a hajába is beletúr, feltételezem, hogy felébressze. El is éri a célját, mivel a szőke lassacskán kilép az álmok elragadó világából, és az álmosságtól fátyolos szemekkel mosolyog az előtte guggolóra. A vörös halk unszolására immáron Denki is visszaindul a szobájába, mellettem elhaladva halkan köszön.Ennek hallatára a mellette sétáló hirtelen kapja rám tekintetét, majd az arcán átsuhanó riadtságot leplezve gyorsít léptein a szőkét magával ragadva, és pillanatokon belül eltűnnek a folyosó végén lévő kanyarban felemás szemeim elől.

Midoriya a konyhából visszasétálva -magát legkevésbé sem meghazudtolva- elbotlott a saját lábában, pont amikor én is indultam volna zuhanyozni. A padlóval való találkozása előtti utolsó pillanatban kaptam el.  
-Kö..Köszönöm.- Dadogta. -Todoroki-kun?
-Igen?- Rosszul kaptam el? Megkarmoltam? Fáj neki valami? Kényelmetlen a helyzet? 
-El..Elengednél kérlek? Nem túl megnyugtató ilyen közelről nézni a padlót.- Nevetnem kell a kijelentésen. Lassan segítek neki ismét álló helyzetbe keveredni, majd leveszem tenyeremet mellkasáról. Eddig ez fel sem tűnt. Izzik a tenyerem érintése nyomán, és hiányérzetem támad, amint elengedem. A zavartságom arcpír formájában ül ki ábrázatomra. 

Nem tudom, hogy mik voltak az előzmények, vagy hogy ki kezdeményezett. De arra tisztán emlékszem, hogy puha, mézédes ajkai lassan ízlelgették az enyémeket. Ha tehetném örökre őt csókoltam volna, de gyorsabban kapkodtuk a levegőt, mint ahogy vettük, tehát kellett egy rövid szünet. De amint ismét megfelelő mennyiségű oxigénhez juttattuk agyunkat, Midoriya egyből ajkaimra tapadt. Lassú, érzelmes csók volt. Nem mondom, hogy az első alkalmak közé tartozott, (hála Yaoyorozunak, aki gyakran kapott le jelezvén, nem szeretne pusztán barátságot) de imádtam. 

Egyik kezemet lassan vezettem göndör zöld tincseibe, a másikat pedig a derekán tartottam, és egyre közelebb vontam magamhoz, mígnem mellkasunk, majd teljes tesünk összeért. Éreztem, hogy belemosolyog a csókunkba, majd megnyaltam ajkait bejutásért esedezve, amit pillanatokon belül meg  is kaptam. Eddig a pillanatig éreztem, hogy nálam a gyeplő. Izuku nyelve olyan pontossággal térképezte fel a számat, mintha le szerette volna modellezni. Nyelve vad táncot járt az enyémmel. Nem gondoltam volna, hogy ar aranyos, ártatlan, ámde bátor Midoriya ilyen vad tud lenni. Amint egyik kezét a nykamba, másikat pedig ingem alá vezette, kellemes bizsergés járt át. Ahogy meleg keze a bőrömhöz ért, felperzselő elmény volt. Finom mozdulatokkal simított végig derekam hideg bőrén, és ujjai nyomán szinte felpezsdültem. Lassan húztam végig a kezem először csak a mellkasán, majd az egész törzsén. Visszavezettem a kezem a nyakához, majd gyors mozdulatokkal gomboltam ki az ingje felső két-három gombját.

Lassan vált el főlem ajkaink közt egy vékony nyálcsíkot hagyva. Kapkodta a levegőt, és pirospozsgás arca elárulta, hogy mennyire zavarban van. 
-Todoroki. Kérlek, állj...állj le.
-Miért?-Kérdem kissé elszomorodva.
-Bárki felébredhet, és ha kijön inni, va..vagy valami, azonnal lebukhatunk. 
-Gyere-ragadom meg vékony csuklóját, majd a szobám felé kezdem húzni. Nem ellenkezik. 

___
Tudom, gonosz dolog épp itt abbahagyni, de ez még nem az a rész, ahol ki kéne tegyem a tizennyolcas karikát. :)

Köszönöm, ha végigolvastad, és minél előbb próbálok jelntkezni a követkző oneshottal, ami terveim szerint egy Drarry ff.

⁽⁽Naoto⁾⁾