𝘾𝙧𝙖𝙨h𝙚𝙙 𝙙𝙖𝙣𝙘𝙚 𝙨𝙩𝙚𝙥 𝙅𝙆/𝙅𝙃 𝙛𝙛

1. Tánc

Új könyv egy Hoseok könyv és remélem tetszik. A többi könyvem is írom nyugi csak épp ihlet erre volt és osztom meg veletek. A fejezet cím mindig ez lesz ez csak a fejezet helyet van.

A nevem Hoseok, de mindenki bele értve a tanárokat J-Hope-nak hív mosolygó személyiségem miatt. Kicsi korom óta a tánc az életem és mindig is óvtam testem, nehogy sérüljön. Nem tudnám mit is tennék, ha egyszer lesérülnék és nem táncolhatnák újra. Vége lenne az életemnek, ebben biztos vagyok.
Az iskola ahova járok Seoul legjobb tánc iskolája amibe nehezen tudtam be kerülni rengeteg verseny árán és pénz miatt.
-J-Hope.-lépet be Jimin egyik legjobb barátom. Eléggé ritkán látom mert ő inkább a balettet vagy mit is tanul.
-Hej Chim.-mosolyogtam rá ő pedig vissza rám és lépdeltünk be az iskolába.
-Ah hallottad?-kérdezi mire ajkam egy nagy sóhaj hagyta el.-Egy új diák fog jönni úgy egy hónap múlva. A neve valami Guk.
-Gu... mi?-kérdeztem nevetve.
-Guk. -mondta nevetve.-Ösztöndíjas vagy mi.
Persze mi más is lehetne? Ösztöndíj amire mi mindannyian vágyunk vagyis néhányan. Annyira nevetséges ez az egész én fizetek és dolgoztam az iskola miatt égész nyáron.
-Annyira kiváncsi vagyok. Láttad a videóját?-kérdezte én meg természetesen fejem ráztam jelezve "nem". Persze hazudtam.
-Na akkor várj és meg mutatom neked.-mondta, de felé fordultam és mosolyogtam rá.
-Nem kell úgyse fogom látni és nem lesz ellenfél sem.-mondtam mintha akkora önbizalom lenne bennem. Pedig nagyon is láttam sőt reggel újra néztem.
A nevét nem tudom, de azt igen, hogy a mozgása gyönyörű mégis van benne valami ami belőlem hiányzik.
Nem tudom mi, de nem akarok ezen agyalni.
  Be mentem a szokásos egy órára kibérelt helyemre és kapcsoltam be egy számomra tökéletes számot mire be lèpet egy másik diák is. Na igen hiába béreled, ha a szar tanár fogja és be tesz egy másik diákot is a lányra mosolyogtam ő pedig vissza.
A szám indulásával egymás mellé álltunk és kezdtünk is bele.
Nem volt olyan sok idő mégis el telt azaz egy óra vele a végén rám mosolygott én vissza és kezdett volna beszélni hozzám.
-J-Hope van kedved..-kezdte, de táskám fel kapva mentem is el mellette-Ne haragudj a barátnőm vár már.
Hazugság, de nem akarok házi nyúlra lőni utána csak baj lenne belőle és természetesen nekem nem kell ez.
-Semmi baj.-hajtotta le fejét.
-Szia majd holnap beszélünk.-hagytam el a helyet, de ahogy az ajtón ki léptem tűnt el a mosolyom ajkaimról és mentem el oda ahol épp le lehet bérelni a termet.
Sunyi húzás, de én egyedül táncolok nem kell mellém senki csak nyűg.
Úgy írtam be hogy tanárnak ugyan ezt az időt mondja, de én egy óra múlva jövök csak be. A férfi bele ment bár mi mást tehetne.
Ahogy mentem ki egy fekete kapucnis gyerek jött belém nevetve és lépett is el onnan.
Éreztem valamit valami olyat amit eddig nem. Dühös voltam és úgy éreztem valami erő áradt belőle.

Este mikor haza értem anya persze aludt én pedig felmentem és gyakoroltam tovább a táncot és tanultam.
Késő este mentem aludni és mondhatom két óra alvás nem volt elegendő a korom beli alvás nyolc óra és nem kettő. Reggel a testem nehèz volt és szédültem is nagyon. Tudtam a napom nem lesz kellemes mégis bent mosolyogtam egész nap és nem mutattam, hogy fáradt vagyok. 
Minden mozdulat nehezen ment, de nem hagytam abba tovább táncoltam a csoporttal.
A szünetben enni kezdtem, de nem tudtam Jimin meg furcsán nézett.
-Hobe ugye nem maradtàl fent megint?-kérdezte mire olyan "szerinted" fejet vágtam.-Ez most súlyosabb, ahogy látom az arcodat. Hobe úgy festess mint egy zombi.
-Jimin kérlek hagyj.-tettem fejem le ő pedig sóhajtva egyet simított hajamra.
-Menj az orvosiba ott aludhatsz.-adott egy nem is rossz tanácsot így fel keltem és indultam oda meg le szarva ki akar beszélni velem.

Rémlik az mikor a suliba a srácnak akar valami egy lány?! Na itt ez volt.
-Hoseok én..-akadt el én meg fel húztam szemöldököm, de ki uralkodott a fáradtság rajtam.
-Figyi! Mi a neved? Mindegy.-kezdtem nem túl kellemes vissza utasítást.-Van barátnőm nem ide jár ő másik iskolába jár a mellettünk levő városba. Ne haragudj, de nem vagyok az ki félre mozog.
Arca vörös lett és meghajolva ment el jól tudta mi a "mozgás" kifejezés jelentése. Tudtam volna pihenni erre ez a csaj nem hagyta.
Indultam volna az orvosiba, de a csengő jelzett, hogy vár a tanár engem órán. Bent legalább tudtam aludni néhány percet utána meg azt az egy órát az orvosiba aludtam át. Legalább egy órát aludtam utána meg várt a délutáni gyakorlás.
Be mentem és állítottam be a zenét, de persze a testem nehéz volt továbbra is ekkor jöttem rá "túl hajtottam magam" most először be vallottam ezt magamnak, de nem álltam meg nem tehettem mert ezen múlik az év végi jegyem. Messze van még, de nem pihenhetek.
Hirtelen az egyik forgásnál meg szédültem és a lábam össze is akadt és bár meg akartam állni, de nem ment. Előre esve térdeltem meg a fém állványt ami a hangszórót tartsa utána bár próbáltam fel állni, de újra meg történt újra meg térdeltem ezzel pedig estem oldalra. Sose kerültem földre így most is lábra akartam állni, de nem ment remegtem és tudtam van valami baj.
Jimin barátom jelent meg hírtelen.
-Hobe hoztam neked...enni -akadt el és dobta el a dobozt, majd térdelt is le elém. Megijedt mert sose voltam a földön vagy rögtön keltem is fel, de most nem ment.
Egyik kezével derekam fogta a másikkal kezem és próbált fel húzni. Iszonyú fájdalmat éltem át és vérzett is térdem és amit meg térdeltem is véres volt. Próbált fel húzni, de nem tudtam lábra ellni ekkor tört el bennem valami és sikitottam fel.
-JIMIN NEM MEGY!-kiabáltam el magam ő pedig gyorsan vissza tett a földre kabátját térdem alá tette és hívta a mentőket. Tudta ilyenkor már ezt kell hívni.

A mentős a térdem vizsgálta és sóhajtott egyet hírtelen. Be hívott egy hordágyat és tettek rá lábam támasztva ami mint kiderült csontig vágta a fém és nagy baj is van.
A térdem el tört műteni kell eléggé súlyos a baj.
Szemem takarva tűrtem és hallottam a sugdolózó hangokat.
"Hihetetlen. Ez Hobe, hogy lehet ez?"
"Kizárt ő nem sérül le, soha".

Persze, hogy nem mert eddig figyeltem magamra, de most nem tettem és hajtottam magam annyira, hogy ez lett a vége.

Új könyv és remélem tetszik. Tudom miért nem a többit írom. Nevetséges, de hírtelen erre lett ihlet. Remélem tetszik.