Apró kis hazugságok

again

Oke, oke...
Én  igazából nagyon félénk vagyok. Most is 6x kérdeztem meg magamtól, hogy biztos kitegyem-e. Íme, itt van. Köszönöm a borítót aminagrande❗ csoda vagy. Remélem tetszeni fog nektek.

2020. 04. 05.

●○●○●○

2018.

Minden erőm elhagyott, csak egy hangra figyeltem mindvégig. A szívem büszkén dobbant meg, ahogy a doktor kimondta a két legfontosabb szót. Egészséges kisfiú. Ő olyan mint én. Egy apró kis test, vörös tincsekkel és zöld, világító szempárral. Csodálatos teremtés. Pisze orra édesapjára emlékezteti, ahogy cseresznye ajkai is.

Ő egy áldás az életemben.

Ha reggel felkelek egyből hozzá sietek, hogy vele legyek és átadjam végtelen szeretetem neki. Nem mondanám remek anyukának magam hiszen most csöppentem bele a szülői életbe. Tanulnom kell, de ő érte megteszek mindent.

●●●

Szívszorító sírásra ébredek fel az éjszaka közepén. Egy nagy ásítást elengedve óvatosan kikelek az ágyból, hogy Tekergőt - a kutyusomat - fel ne ébresszem. Papucsomba bújok majd sietek át kisfiamhoz a szobájába. Feloltom a lámpát így kellemes kék színben pompázik a szobácska. A kiságyban a négy hónapos Botond kapálózik kezeivel felém. Azonnal felveszem őt aztán dudolva igyekszem megnyugtatni. Hamar csendesedik és a nagy sírásból már csak egy - egy szipogás marad. Szemeit szorosan lehunyja majd mély álomba merül a lassú ringatásom alatt.

-Jó éjt, manócska! -mondom mosolyogva neki miután homlokára adtam egy gyenge puszit.

Visszafektettem az ágyába és hagytam elmerülni álmainak szigetén. Halkan léptem ki a szobából a lámpát lekapcsolva. Az ajtót természetesen nyitva hagytam - mint mindig - nehogy baj történjen. Tekergő farokcsóválva jött ki a hálómból, azt gondolhatta izgalmasabb dolog történt az este. Betereltem a szobába és figyeltem, hogy milyen gyorsan helyezi magát kényelembe az ágyamon. Ha eljön a reggel minden sokkal másabb lesz. A teendők, a külső ingerek mind inpulzívabbak lesznek. Az este, azonban nyugodt.

Ahogy megszólalt az ébresztőm szemeim egyből kipattantak. Arcomat megdörzsölve kezdtem neki a napomnak. Fél órával fiam ébredése előtt kelek fel. Elszaladok zuhanyozni, fogat mosni egyszerűen csak rendbe szedni magam. Azzal, hogy anyuka lettem nem szűnt meg belőlem a nő. Igenis érdekel hogyan nézek ki, adok a megjelenésemre és nem lustulok el attól, hogy szültem egy babát.

Tekergő az aprócska konyhánkban vár rám. A neki szánt reggelit gyorsan a tálkájába öntöm aztán buksiját megsimizve magára hagyom. Mielőtt Botondhoz mennék kezet mosok. Anyukám nevelte belém -szerintem teljesen helyesen - miszerint kutyás kézzel nincs gyerekezés, evés vagy bármi más.

-Hát ki a mami kedvence? -vigyorodok el látva nagyokat pislogó fiamat.

Nyelvét nyújtogatja mire kuncogva veszem karjaimba őt. Csupán annyi időre teszem le a pelenkázó asztalra míg tiszta pelust illetve ruhát készítek elő. A fürdőben ő számára minden adott így ezekkel plusz dolgokkal valamint a fiammal megyek be. Végig beszélek hozzá, hogy ne érezze magát egyedül. Ennek hatására kalimpálni kezd kezeivel és lábaival. Tekergő időközben megérkezik hozzánk mire Botinak felcsillanak gyémánt íriszei. Imádja a kutyust és azt hiszem ez kölcsönös.

-Gyere manócska, fürdünk egyet! -mosolygok a babámra kedvesen.

Tekergő bal oldalamon figyeli a fürdést míg Botond folyton nyelvecskéjét nyújtogatja. Általában ebből szoktam tudni, hogy kezd éhes lenni. Meglepődik, amikor a kellemes vízből hirtelen hűvös lesz. Nyekeregve jelzi felém miszerint nem tetszik neki. A fehér törölközőbe csavart babámat látva csak még jobban beleszeretek. Rutinos mozdulatokkal pelenkázom és öltöztetem fel. Épp időbe végzünk, amikor csengetnek, Tekergő pedig már ugatva szalad az ajtóhoz.

-Anya, Evelin! -virulok ki a két fontos személy láttán.

-Bocsánat, apád kicsit lelassított ezért nem tudtam előbb jönni. Lina pedig pont akkor jött mint én. -magyarázta anyukám mosolyogva.

-Oké, semmi gond. Most fogunk reggelizni. -intettem szabad kezemmel nekik.

-Halihó, haver! -legjobb barátnőmet máris elvesztettem mikor Tekergő oda ment hozzá.

Anya csendben ült mellettem pedig éreztem rajta miszerint ideges és emiatt szorongással küzd. Boti etetése alatt is csendben maradt, ami végképp kezdett engem is felhúzni. Zavart, hogy anya nem akarja elmondan azt, ami bántja őt. A kapcsolatunk -hála égnek - nyílt, nem titkolózunk a másik előtt. Apával azért kevesebbet osztok meg a magánéletemből, viszont vele inkább a rosszban sántikálok.

-Anya, van valami, amit nekem is tudnom kell? -kérdeztem rá a lényegre.

-Nem, minden rendben. -felelte, de közben nem nézett a szemembe.

-Oszkár a városba költözött. Láttuk anyukáddal, mindketten ide fele jövet. Dorka, figyelj nem kell aggódnod.  -hadarta el Evelin.

-Már hogyne kellene! -realizáltam az előbb hallottakat.

Karomban babám felsírt a hangos szavamra, melyet már megbántam. Nem gondoltam a fiamra, aki lassacskán elszenderedett a ringatásom közben. Evelin és anya halkan megvitatták az imént történteket míg én bevittem a szobájába Botit. Mikor kimentem hozzájuk idegesen toporogtak.

-Most már fejezzétek is be. -bátorítottam őket.

-Egy költöztető autóval jött, aki egy nagyon drága háznál tette ki. Felteszem, van mit a tejbe aprítania. -jegyezte meg anya.

-Sötét kék élére vasalt öltönyben mászkált, telefonálgatva. Tiszta gazdag macsó! -forgatta meg szemeit Lina.

Hosszan kifújtam a levegőt, majd inkább a telefonomért nyúltam. Rossz szokásom, hogy idegességemben kizárom a külvilágot és helyette a közösségiken pörgök. Anya mellém jött és kezét vállamra helyezve igyekezett, hogy rá figyeljek.

-Nem kell tudnia Botiról. -szólt hozzám.

-Ez egy jel, hogy nem hazudhatok tovább. -feleltem.