Szerelmem, Erina

10.fejezet

A harc elkezdődött,Erina kézjelet formált.

- Jég típus: jég tüske vihar jutsu - támadta meg Erina a technikájával.

Kazuha azonban félre ugrott,a lány támadásától.A nő neki támadt a kardjával,de Erina védekezett.Kazuha lefogta Erina egyik karját,majd vonagolva a földhöz hajította.Kazuha tekintete nyugodt volt, de szemeinek mélyén csillogott a düh, amint földön heverő lányra tekintett.

- Már rég óta várok Erina,arra hogy megerősödj,hogy készen állj. - mondta nyugodtan Kazuha. - Azt hiszed,hogy minél több ellenséget ölsz meg,annál jobb leszel.Igaz?Milyen naiv vagy.Az az igazság,hogy minél többet ölsz,annál féktelenebbé válsz.Megtalálod a természeted.Hát nem látod?Megtettél mindent,hogy az légy,ahogy anyád szerette volna.

- Menj a francba! - mondta Erina hidegen.

- Ez a sorsod buta lány.A levelek lehullanak,az erdő mégis gyarapszik.A jövő benned van! - mondta a nő.

Erina dühödten felállt a földről, ki újból neki rontott. A kard és a tőr süvítve újból egymásnak csapódott. Kazuha fagyos arcán halvány mosoly kúszott fel,ám Erina elővett egy savval teli üveget,és egyből a nő arcára löttyintette.

- Az aarcoom!!Rohadt szuka!!! - ordította Kazuha a fájdalomtól,akinek a sav kimardosta bőrt az arcáról. - Megöllek,megöllek! Kinyírlak!Te szemét!Ezért megdöglessz!Te szuka!

Miközben Kazuha össze vissza hempereg a földön,kezeivel az arcát takarva,Erina ledobta az üres savas üveget a földre.

- Szuka!!..Szuka!!...Megöllek te szuka!!!Te rohadt állat,elkaplak!!!Ezért megfizetsz!!Hol vagy?Kerülj csak a kezem közé!!Merre vagy?Úgy is elkaplak,te rohadt szuka!!Megdöglessz!! - mondta ismét ordítva Kazuha,közben állva össze vissza dobál tárgyakat.

Erina úgy gondolta hogy,nem öli meg a nőt,mert túl könnyű megváltás lenne.Hanem helyette inkább,a lány a lehető legborzalmasabb büntetést szánta Kazuhának.Erina tudta hogy Kazuha gyenge pontja,a hiúsága és a szépsége volt. 

- Megöllek te rohadt!!!Kerülj csak a kezem közé!!!A francba!!a francbaa!!A francbaaa!!! - mondta nő tovább ordibálva,mivel nem csak leégett az arca,hanem teljesen megvakult.

Erina nem mondott semmit,mivel hogy végzet a bosszújával,megfordult és azonnal eltűnt.Magára hagyva a szenvedő Kazuhát égett arccal.

Este Erina visszaérve Orochimaru rejtekhelyére,összefutott Kabutoval.A fiúnak hatalmas meg könnyebülés volt,hogy szerelme éppségben  visszatért.

- Erina  úgy aggódtam érted.Megsérültél? - ölelte át a lányt Kabuto.

- Nem,nyugodj meg szerelmem! - mondta Erina kedvesen.

Bementek a közös szobájukba,majd leültek egymás mellett az ágyba.

- Na sikerült legyőznöd azt a  nőszemélyt? - kérdezte Kabuto.

- Igen,leöntöttem az arcát savval. - mondta Erina nyugodtan.

- Komolyan? - kérdezte meglepődve Kabuto.

- Igen,azért nem öltem meg,mert túl könnyű lett volna.Hanem inkább azt akartam,hogy ő ugyanúgy szenvedjen,ahogy én szenvedtem miatta.

- De ennek most már vége gyönyörűm.Te meg én,meglátod nagyon boldogok leszünk!Egész nap aggódtam miattad.Belehaltam volna,ha elveszítelek. - nézett mélyen Erina szemébe Kabuto.

- De nem lett bajom Kabuto,hiszen itt vagyok. - mosolygott Erina.

Kabuto megérintette a lány kezét. Erina szemei ragyogni kezdtek. Kabuto átölelte a lányt és az ágyra terítette. Erina szemei kigúbadtak a gyönyör miatt,majd szempillái átölelték egymást, olyan érzékien, mint ahogy a fiú tette.

- Szeretlek...-suttogta a lány.

-Én is szeretlek...-lihegte mosolygova Kabuto.

A fiú mohón megsimította a lány combját. Erina szenvedélyesen letépte Kabutoról a ruháit vágyaktól kábultan végigsimogatva a kéjtől lihegő fiút.
Kabuto ajkait ezután a lány nyakára tapasztotta szelíd csókok tengerébe fürösztve meg a lihegő Erinát, kinek remegő szája mögül parány sikoly buggyant ki. A fiú mohón
megnyalta a lány melleit, mik csábítóan dodorodta ki ruhája alól, mitől a fiú megszabadította. Szabadok voltak és őrülten szerelmesek. Kabuto nyelvével örömet okozott a lánynak, amint kitárta Erina lábait és érzéki csókjaival lángra borította a lány ágyékát. A fiú ajkairól édes nektár csorgott alá, mit kéjesen lenyalt magáról. Erina vágytól
remegve megfosztotta Kabutot minden ruhájától és kezébe vette a fiú lüktető férfiasságát. Erina könnyezni kezdett örömében, amint ajkai megízlelték a fiút. Kabuto
arcát forró verejtékek öntötték el, torkából elfojtott nyögések süvítettek ki, miközben ujjaival Erina testét simogatta. Utána az ölébe ültette a lányt. Erina ajkait a
fiú füleire tapasztotta. Valamiben meg kellett kapaszkodnia, hogy ne ájuljon el a boldogságtól, amint érezte azt a forróságot, mi remegő lábai közt csorgott végig.Nehezen vették a levegőt. Szorosan ölelték egymást míg szívük ismét le nem nyugodott és Kabuto csak ekkor engedte el a lányt. Erina kedvese mellkasára hajtotta fejét és a fáradtságtól lassan elaludt. Kabuto gyengéden végig simított a haján, közben nagyon boldog volt amiért a lány ismét az övé lett.