Kezdjük is el.Gyerekek közül kevesen élik át azt amit én átéltem mert az nem minden napi egy alig 6 éves gyereknek mem otthon lakni.De kezdjük az elején a nővérem soha nem volt egészséges én éltem az én kis életemet mikor egyszer csak még alig 6 évesen teljesen megváltozott minden. Addig egy élet vidám nyílt boldog kislány voltam. De azután elromlott minden el kellett költöznöm otthonról olyat tapasztaltam amit addig nem igazán. Boldogtalan lettem nem érdekelt semmi és senki. Tudom fura ilyet írni 12 évesen de ez van ezt hozta az élet. Az alatt a (jó) pár év alatt amíg nem otthon laktam kifejlesztettem egy tökéletes maszkot hogy a körülöttem lévő emberek ne vegyék észre hogy minden életkedvem eltűnt szomorú vagyok nem vagyok boldog de mégis mindenki elhiszi hogy az vagyok. Sok mindent eltűrtem ,elviseltem szinte mindent. Igazából ez alatt a pár év alatt szinte mindent csak elviseltem , eltűrtem mikor végre naggyából jobb lett. Haza költözhettem és egy kicsit a családommal is lehettem igaz hogy a nővéremhez rohangáltak egyfolytàban. Senki nem ismert és most se ismer igazából senki sokan azt hiszik , hogy ismernek de senki se ismer igazából. Ha valami felidegesített vagy felbosszantott. Mindig az egyik bátyàmhoz menekültem mivel ő már nem lakik itthon de mégis ő adja nekem a legtöbb erőt nem érdekel semmi és senki.
