Van egy olyan érzés amikor úgy érzed mindenért te vagy a hibás és soha sehol se érzed jól magadat. Nekem is volt már ilyen amikor nem érdekel a külvilág. Amikor mindenért magadat hibáztatod. Amikor legszívesebben meghalnál.
De nem bírod megtenni.
Sokan ilyenkor vágdosni kezdik magukat annak reményében, hogy meghalhatnak. Én sose tettem ilyet utáltam gyengének tűnni egy sérüléstül vagy valamelyik szerettemet gyengének látni. Utáltam és gyűlöltem azt az érzést amikor egy szerettemet kiszolgáltatva legyengülve látom. Tiszta szívemből gyűlöltem. Mindenkinek kívánom hogy soha ne kelljen megtapasztalnia ezt az érzést. BORZALMAS. Egy folytában sírhatnékom volt abban az időszakban. És hiába voltam beteg vagy szédültem és fájt a fejem vagy sántítottam mert hónapok óta ki volt menve a bokám. Én nem tettem mást csak mosolyogtam a maszkom allatt pedig sírtam. De ennek már vége soha nem sírok többet már több hónapja nem sírtam. Mert aki sír az gyenge amikor legutóbb sírtam akkor is egyedül. Nem vagyok gyenge mert akkor eltűnök. Egyszer sírtam az osztályom előtt mert nem voltam jól lelkileg és testileg sem. Viszont most már elhatároztam hogy nem sírok többet soha. Hanem mosolygok és arra törekszem hogy minél több gyerknek tehessem egy kicsit jobbá a gyerekkorát.
