Jonghyun emlékére

Búcsú?

Szóval, kaptam egy olyan tippet, hogyha ki adom azt, ami bennem van, akkor talán nem fog annyira hiányozni egy bizonyos személy. Gondoltam úgy jobban fog hatni, ha úgy írom le ezeket, mintha vele beszélnék.

Jonghyun, tudom, hogy azt se tudod, ki vagyok, azt meg főleg nem tudod, hogy mért írok neked, de két év után talán tényleg el kellene engednem téged, mert olyan mintha, azóta teljesen kifordultam volna magamból. Tudnod kell, hogy mindig szeretni foglak téged hiszen, nálad szerintem még sose szerettem jobban senkit, ami engem egyben tesz boldoggá és hozza rám a frászt, hiszen sose találkoztunk és csak videókon és képeken keresztül láttalak én is.

Emlékszem, hogy amikor legelőször találkoztam a SHINee egyik zenéjével, akkor azt gondoltam, hogy „jó oké, még egy banda, akiket hallgatok, de nem fogom állandóan őket követni, hogy hogyan is vannak, meg mit csinálnak”, de nem így lett, mert rajtad megakadt a szemem és, azóta se tudom kiverni a fejemből azt a pillanatot, mikor meghallottam a hangodat. Akkor úgy éreztem magam, mint aki a lelki társára talált rá, de tudom, hogy butaság, de mai napig így gondolom… és félek, hogy nem fogok a jövőben senkit se úgy szeretni, mint téged.

Amikor már egy ideje hallattalak benneteket, mindig reménykedtem, hogy jöttök ide is, vagy csak a közelbe, csak, hogy lássalak, de valahogy mindig ki kerültétek azokat a helyeket, ahova a szüleim elengedtek volna… Mindig sírtam mikor megláttam, hogy nem tudok veled találkozni, pedig annyi mindenért mondtam volna neked köszönetet…

Köszönetet mondtam volna azért, mert sose hagytad, hogy hülyeséget csináljak, mint mondjuk, elvegyem az életemet… Pedig régen nagyon sokat gondolkodtam ezen, de valahogy mindig felvidítottak azok a videók, amikben te voltál benne. Meg valahogy mindig akkor jöttek meg jönnek mai napig az értesítések, mondjuk pinteresen, mikor béka feneke alatt volt a hangulatom és nem láttam értelmét az életemnek… de olyankor rájöttem, hogy te vagy az értelme.

Így manapság sokkal többet szoktam azon gondolkodni, hogy miért vagyok még itt, de akkor eszembe jut, hogy biztos csalódnál bennem, ha csak miattad venném el az életem. Meg szerencsére sok új barátra tettem szert, hála a Kpopnak, amiért nem lehetek elég hálás, mert eddig egyedül voltam legtöbbször, de most már vannak, akik tényleg szeretnek, és végig hallgatják minden bajomat és nem csak leráznak, hogy jobb dolguk is van, mint sem, hogy a hisztimet olvassák. Ez pedig neked is köszönhetem, mert ha nem találok rád, akkor biztos, hogy kiszeretek egy idő után a Kpopból, főleg az akkori énemet ismerve.

Amikor meg 2017-ben szülinapom volt, egész nap annyira rosszul éreztem magam, meg rossz előérzetem is volt, míg nem este sírógörcsöt kaptam és egyszerűen nem tudtam befejezni. Ez ment 4 napon keresztül, de a negyedik napon, mikor hazafelé tartottam olyan szintem belém ment a tudat, hogy márpedig történt valami, hogy hazáig rohantam abban reménykedve, hogy rosszul gondolom a dolgokat, de tévednem kellett, mert mikor haza értem egyből jött az értesítés, hogy márpedig te véget vetettél az életednek. Ott annyira összetörtem, hogy egyszerűen zokogtam, úgy, hogy nem érdekel ki hall és lát engem. Egyszerűen nem tudtam irányítani a saját testemet így ki törtem véletlenül az ajtómnak az ablakát és, hogyha nem érnek haza a szüleim pár percen belül… akkor már nem biztos, hogy ezt írnám neked, hanem veled lennék a másvilágon.

Ki tudja? Lehet jobb lett volna, mert, azóta teljesen az ellentettje vagyok magamnak, elvesztettem barátokat, de szereztem újakat is, akik tényleg mellettem állnak, csak sajnos ez sem változtat azon, hogy milyen a hangulatom és a kedvem, ugyan úgy vannak olyan napok, amikor indokolatlanul szomorú vagyok, és csak rád gondolok…

Próbálom azt mutatni, hogy már ezer éve túl vagyok azon, ami veled történt…, de elég egy képet megnéznek rólad vagy csak meghallani a nevedet és rögtön összetörök. Amennyire szerettelek, akkor, mikor még éltél, annál ezerszer jobban hiányzol és hiányozni is fogsz ameddig csak élek.

Tudom, most tök értelmetlennek tűnik mind az, amit most itt össze-visszaírtam neked, de most úgy írtam, ahogy eszembe jutnak a dolgok, szóval bocsánat, hogy ennyire össze vissza voltam. De tudnod kell, hogy minden szavam igaz volt és szeretlek… és szeretni is foglak, addig, amíg csak élek.