Elveszett hercegnő: A nővér története

Kezdés

13 éve, ennyi ideje, hogy az én drága húgocskámat elvitték, ennyi ideje nem láttam és ennyi ideje annak, hogy az egész kastély gyászba borult. 8 éve, ennyi ideje, hogy édesapám a király belehalt a szomorúságba és a kétségbeesettségébe és végül 4 éve annak, hogy próbálom levenni anyám válláról a terhet, ami az uralkodással jár. Látszik, hogy édesanyám már feladta a reményt, de ezt az utolsó versenyt még engedélyezte, hogy megtartsuk. Most vagyok 22 éves, a húgom pedig 18. Bevallom már én is kezdem elveszíteni a reményt, de erősnek kell maradnom a húgom, az anyám és az országom miatt, mert egy anya akkor boldog, ha a gyereke is az, a nép pedig akkor, ha az uralkodójuk az. Hamarosan kezdődik a verseny, de szerencsére van segítségem:

a társalkodónőm

a dadusom

az udvaribolond, aki csak versekben, rébuszokban beszél

a testőrség és a hadsereg kapitánya

a palota komornája, aki nem rég érkezett

a főtanácsos

és végül, de nem utolsó sorban az anyám: Talia királyné.

Ne felejtsük ki, aki mindenről tud és aki nagy segítség: a palota fantomja

Mostmár mondhatom azt, hogy készen állok szembenézni a jövővel és ezzel a versennyel bármi is lesz, szóval kezdődjön a verseny.