americano I Jaemin

- four

Arca közeledett, szemeivel egyre csak döbbenettől elnyílt számat vizslatta. Az agyam hátsó része ugyan feldolgozta, hogy mi is történik éppen, de valahogy a testem többi része nem volt képes reagálni rá. Aztán megtörtént. Amit álmatlan éjszakáim alatt már meg annyiszor elképzeltem magam előtt. Illetve még sem történt meg igazán. Egy apró puszi volt csupán, én mégis úgy éreztem mindjárt felrobbant a szám, az egész vöröslő pofámmal együtt. Ő persze, mintha ez teljesen normális lenne, hátralépett, majd visszanézett rám a konyha ajtóból. - Na, gyere már.- intett.

- Egy forró tea?- mondta amikor, mint egy érzelem nélküli robot, ledobtam magam az egyik székre.- Nemrég ittál kávét, úgyhogy koffeineset biztos nem fogsz tőlem kapni.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és a féltő legjobb barátom Jaemin már megint visszatért. Azt se tudom mi volt ez az előbb. Csak csendben magam elé nézve próbáltam feldolgozni a nemrég történteket, és nem igazán fogtam fel ami körülöttem történik. Most ez valami utalás volt, vagy egyszerűen tényleg ennyire közvetlen? Az első változatot reflexből elutasítottam, de így nem nagyon tudtam mit kezdeni az egésszel.

- Hahó!- rezzentem össze, ahogy Jaemin az arcom elé hajolva integet.Már megint.Közel.Van.- Szóval, mit kérsz?- nevetett ki ahogy tányér nagyságú szemekkel, és vérszín orcákkal erőlködök valamit kinyögni.

- Én, izé...- próbáltam bárhova máshova nézni csak nem rá, aminek az lett a vége, hogy valamiért tökéletesen piros száján landolt a tekintetem, ahogy széles, magabiztos vigyorra húzza száját, amint észreveszi mit bambulok éppen. - Az jó lesz.- bólogattam.

- Micsoda?- húzta tovább az agyam.

- Az!- csattantam fel zavaromban.

- Rendben van.- emelte maga elé a kezeit, továbbra is vigyorogva.- Kezdhetted volna mondjuk ezzel is, a bennem való gyönyörködés helyett.

- Én nem is!- védekeztem azonnal.

- Aha, aha.- röhögött, majd megfordult, hogy elkészítse az italokat. Mikor leült velem szembe, és elkezdtünk beszélgetni, ez az új furcsa Jaemin eltűnt, és visszakaptam a legjobb barátomat, akiért magamban epekedtem.

- Basszus nekem már rég haza kellett volna érnem!- Álltam fel ijedtemben, ahogy kinézve az ablakon láttam, hogy már sötét van, az utcákon alig lézeng valaki.

- Vagy itt is aludhatsz.- mondta kifejezéstelen arccal így nem is tudtam mit kezdjek vele. Ha ez a párbeszéd mondjuk, pár órával előbb zajlik, bizonyára váll rándítva egyezek bele, hiszen ki nem aludt már legalább egyszer a legjobb barátjánál? Csakhogy, persze rögtön tovább gondoltam a dolgot, és majdnem elkezdtem köhögni. - Sötét és késő van, a végén még valami bajod esik. Mondta tekintetét az az enyémbe fúrva.- Gyere.- mondta felkelve az asztalról, amikor még mindig csak kukán néztem rá.- Van itt még hely!- Mondta lerúgva egy nagy plüsst az ágyáról.

- M-mi?!- szökött fel pár oktávval a hangom.- Itt?- mutattam a széles bútorra.

- Igen.- mondta talán legmélyebb hangján, amit talán eddig hallottam, majd derekamra mart, és szorosan magához ölelve nem várt semmit, végre valahára megcsókolt. először fel sem fogtam, hogy ez tényleg velem történik.. Velem. És vele. És most nem csak álom. Ez igazi. Végre valahára lehunytam döbbent pilláimat, és eleget tettem követelőző ajkainak. Mikor megérezte, hogy belementem a játékba, felsóhajtott, mintha ezer éve tartaná vissza a lélegzetét, és még erősebben szorított magához, hogy már tényleg minden porcikánk összesimult.

Egész testemben lángoltam, puha haját markolásztam, és lassan fogalmam se volt magamról, csak azt tudtam, hogy soha nem szeretném ha ez a pillanat véget érne. Aztán Jaemin mégis megszakította a heves csókot, amit csak egy fájdalmas sóhajjal ajándékoztam meg, és szemeimet még mindig zárva tartva ejtettem a fejem mellkasára.