Üveg és jégkocka jellegzetes koccanása törte meg a kávézó monoton zsivaját, ahogy óvatosan letettem a pultra a teli poharat.
- Ez nem az én rendelésem.- A mai nap után jól kiérdemelt, laktózmentes Latte Macchiato-m helyett valaki nagyon egy Americano-t pakolt le elém. Sajnos nem vettem észre előbb, annyira el voltam merülve az éppen aktuális jegyzeteim között. Arra, hogy ez nem a megszokott kávém is csak úgy jöttem rá, hogy óvatlanul beleittam, az egyébként rohadt erős italba, mivel az első kortynál kettéálltak a szemeim. Pedig engem se kell félteni, ha koffeinről van szó. Velem egyszerre a fiatal srác is lerakott egy poharat egy pultra, majd elmondta ugyanazokat a szavakat, amiket én. Kirázott a hideg, ahogy nem kevéssel mélyebb hangszíne tökéletes szinkronban csengett az enyémmel. A tökéletes egybeesésre kitágult szemekkel kaptuk egymásra a fejünket. Meglepettségemben, csak a szemeit tudtam megjegyezni az arcából. Íriszei talán még a tévesen kapott italnál is sötétebben csillogtak. Ha tekintete nem vándorol át saját látószerveimről a kezemben tartott pohárra, örökké némán néztem volna. Őt utánozva én is megnéztem mit szorongatott, és ha nem feszítem meg az állkapcsom az utolsó pillanatban, biztos, hogy leesik az állam. Az elveszett Lacchiato-m teljes valójában. Érintetlenül, ami ugyebár arról, ami nálam van nem mondható el. Egymásra néztünk, de nem volt szükség szavakra, csak nagyokat pislogva felém tolta a nagy üvegpoharat. Követtem mozdulatait, majd kicseréltük az italokat. Miközben egymást vizslattuk, a kiszolgálók a pult másik végén sűrű bocsánatkéréssel pukkasztották ki a szürreális buborékot, amiben eddig éreztem magam.
- Semmi baj.- mondta szélesen vigyorogva, karcos hangja hallatán pedig újra égnek álltak az apró szőrpihék a tarkómon. Nekem csak egy bólintásra futotta, úgy indultam meg a helyem felé. Majd kapnak borravalót, aztán el van intézve. Egészen addig, amíg meg nem láttam a latin kifejezéseket, amiket ár hétre kívülről kéne tudnom, és minden maradék életkedvem el nem szállt, a furcsa helyzeten gondolkodtam. Két órával később még mindig a papírokba feledkezve ücsörögtem, amikor feltűnt mellettem az egyik kiszolgáló, tálcán egy süti szelettel. Még egy téves rendelés? Hát ezt nem hiszem el, mi van ma? Lehet, elgondolkozok arról a beígért borravalóról...
- Egy fiú fizette ki magának.- tette le az édességet az asztalomra.- Évek óta nem találkoztam ezzel a gesztussal.- kuncogott fel, majd távozott is. Meglepetten néztem a feltehetően sajttortára, majd észrevettem az összehajtogatott szalvétát. Úgy kaptam érte, mintha az életem függne tőle.
"tetszett a rúzsnyom a poháron" állt rajta elnyújtott kézírással.
- Basszus!- csúszott ki belőlem hangosan, mire valahonnan a hátam mögül kuncogás hallatszott, ijesztően ismerős hangszínen. Pipacs pirosan kaptam a fejem a hang irányába, de már csak a hátát láttam a srácnak, ahogy kilép az ajtón. Az üveglapokon keresztül, ami a külvilágtól választott el, találkozott a tekintetünk. Míg én csak néztem rá félig elnyílt szájjal, ő megragyogtatta széles mosolyát, és integetve továbbállt. Úristen. Ez talán eddigi, nem túl hosszú életem legkínosabb pillanata.
Az eset után csak és kizárólag ebben a kávézóban kötöttem ki. Észrevétlenül idehozott a lábam, majd sosem gondoltam meg magam. Talán tudat alatt vágytam rá, hogy ő is itt legyen, hogy megint felcseréljék a rendelésünk, hogy megint halljam azt a mély hangot, hogy megtudjam a nevét. Már elkönyveltem magamban, hogy vagy mindig elkerüljük egymást, vagy soha többé nem jön erre, szinte le is mondtam az egészről.
Éppen a kifürkészhetetlen sorson és egyéb hasonló dolgokon gondolkodtam magamban, amikor rátettem volna a törzshelyemmé vált kávézó ajtajának kilincsére a kezem, de valaki ugyanekkor nyúlt érte. Ahogy felnéztem, hogy reflexből elnézést kérjek, belém fagyott a szó. Ez az americano-s gyerek. Itt áll előttem. Ez valódi. A döbbent, sötét szemei, selymesnek tűnő barna tincsei, és stílusos ruhái, amitől megint csak lehidalni tudok. Minden valódi.
- Úgy látszik, mi mindent szinkronban csinálunk.- húzta széles vigyorra száját, majd kinyitotta nekem az üvegajtót...
