𝕥 𝕙 𝕖 𝕓 𝕚 𝕥 𝕖 𝕠 𝕗 𝕗 𝕒 𝕥 𝕖

3.rész

A nap további része csendesen telt, viszont én nagyon ideges voltam Tae miatt. Mikor kint voltunk a folyosón annyira megváltozott. Nem az a félénk fiú volt. Szeméből áradt a dominancia és ez meglepett.
Utolsó óráról is kicsengettek így hát gondoltam gyorsan kisunnyogok a suliból mielőtt elvinne Taehyung magához. Mikor már éppen kileptem volna az ajtón egy erős kéz fogott rá vállamra és szembefordított magával. Ki más lett volna ha nem Tae. - Látom már nagyon menni akarsz, akkor induljunk. - És már el is indult gondolom a házukhoz.
Kiderült hogy Tae és én egy utcában lakunk. Csodás! Így még közelebb lesz.
A ház egy nagyon otthonos 2 emeletes házacska volt. Miután bementünk egyenesen Tae szobájába mentünk ami nagyon egyszerű mégis olyan ő volt. Leültem az ágya szélére és úgy kémleltem végig a szobát. Egy halk kuncogást hallottam majd a hang irányába néztem és egy vigyorgó Taetaet láttam. - Ha megcsodáltál mindent akkor mesélj magadról-mondta majd a velem szembe lévő székre ült. - Hát egy utcában lakunk, anyukámmal élek mivel apám elhagyott minket még régebben nem vagyok egy érdekes ember bár mindenki ridegnek néz és így hát nincs sok barátom. - Mondandóm végére kicsit bekönnyeztem mivel elég érzékeny vagyok. Nem is vettem észre mikor Tae mellém került és két ölelő kárt éreztem magam körül. - Sajnálom nem akartam.. - Nem, hagyd csak nem tudhattad.- elengedtük egymást és csak szemeztünk. Annyira vonzottak szemei és időközben vörössé váltak íriszei ami engem valamiért még jobban vonzott. Lassan fölém hajolt amivel én az ágyra dőltem,és nyakam hoz hajolt majd megnyalta nyakam egy részét. Egy halk sóhajt kiváltva ezzel belőlem. Éreztem hogy megállt egy ponton majd két éles szemfogát ahogy bőrömhöz érnek. Belémméllyeszti amitől egy kissebb sikoly hagyja el számát.
Iszonyúan fáj, de ahogy egyre jobban szívja vérem annál kellemesebb lesz az érzés. Egy kis idő után elválik nyakamtól és hirtelen érzem még a nyakam áll a fájdalmat. Odakapom kezemet. Tae szemébe nézek aki mintha valamit nem értene. - Hogy hogy nem ellenkeztél? - Erre a kérdésére még én sem nagyon tudtam a választ. - Valahogy nem akartam vagyis nem tudom annyira nem éreztem félelmet inkább vonzódom hozzád-mondtam végét már csak suttogtam hogy ne halja de persze ő meghallotta és egy féloldalas mosoly jelent meg arcán-Tudod én nagyon különlegesnek tartottalak mióta megláttalak-mondtába belepirultam. Éreztem hogy megdobbant a szívem erre az egy kis mondatra is.Idő közben közelebb hajolt és megéreztem ajkamon az övét. Olyan édes volt mintha a paradicsomba lennék. Lassan elvált tőlem. Szemembe nézve mosolygott látva reakcióm at. Mivel nekem ez volt az első csókom.