Szabályszegő

4.

-Engedj el!-kiabálta Russ-

-Nem, ameddig el nem mondod mit csináltál!-

-Russ?-nézek a fiúra-mire Isa elengedi és megvetően néz rám-

-Ez a barátod?-fonja keresztbe maga előtt karjait-

-Valami olyasmi-fonom keresztbe én is a kezem, nem tudom mire vélni ezt a megvető pillantást, mintha az előbb nem ő nem flörtölgetett volna Melissa-val-

-Ez az idióta az előbb, éppen be akart szökni a szobádba.-

-Csak beszélni akartam veled.-néz rám Russ kérlelően-

-Nos, nem úgy tűnik, mintha ő is beszélgetni akarna veled kölyök.-néz rá még mindig szúrós szemekkel Isa-

-Szerintem meg ő is tud beszélni.-

-Szeretnél beszélni ezzel a bunkóval?-fordul felém Isa-

-Nem igazán-vallom be-

-Rendben. Ezt még meg fogod bánni.-fordult felém Russ, majd elsétált-

-Azta ez aztán durva volt. Jól van Ms. King?-néz Melissa Isa-ra aki csak szemforgatva válaszol-

-Jól vagyok.-mondta majd besétál a házba, én és Melissa pedig utána megyünk-Jól vagyok oké? Nem kell így bámulnotok-

-Ha te mondod.-kapom el gyorsan a tekintetem-

-Nem vagy éhes?-kérdezi-

-De, ami azt illeti éhen halok.-mosolygok-

-Jó mert én is, talán most megmutathatnád a főzőtudásod amiről apukád beszélt-kacsint rám-

-Annyira nem főzök jól-pirulok el-

-Pedig én úgy hallottam.-mosolyog rám-legtöbbször irritál ez a nő, de néha olyan figyelmes, és aranyos tud lenni, és azok a gödröcskék mikor mosolyog, elképesztő.-

-Naa főzni fogunk?-néz ránk Melissa-Én mindig is sokkal jobban főztem mint ő-néz rám majd tekintetét Isa-ra vezeti-

-Igazándiból Melissa, elég késő van egy iskola időben levő estéhez képest, a szüleid biztos számítanak rád.-vakargatja a tarkoját-olyan aranyos ahogy próbálja kedvesen lerázni, allig bírom vissza tartani a nevetésem-

-Hát jó. Sziasztok.-mondta majd távozott is-

-Na, mint mondasz? Főzöl nekem valami finomat?-

-Ami azt illeti elég késő van, és már fáradt is vagyok, talán majd máskor.-erőltettek magamra egy mosolyt. Bár nagyon is szeretnék neki főzni, és közelebb kerülni hozzá, tényleg fáradt vagyok, így ezt most muszáj lesz áttennünk máskorra.-

-Szia, beszélnünk kell.-ront be a szobámba kis idő elteltével-

-Hé nem tudsz kopogni?-kérdezem halálra rémülve-

-Sajnálom de a barátod, nem megengedett ebben a házban ezentúl. Megpróbált beszökni, az apád nem nézné jó szemmel. Ha meglátom mégegyszer, nem hezitálók, és azonnal kidobom.-