Szabályszegő

6.

-Szia gyönyörű! Van kedved eljönni velem egy körre?-kérdezte játékosan, próbálom figyelmen kívül hagyni hogy azt mondta rám hogy gyönyörű mert a végén még itt össze esek, a látvány és e szavak hatására.-

-Veled bármikor!-kacsintottam, és már fel is szálltam mögé-

-Ez így nem lesz jó- húzódunk félre egy pár perc után - Nagyon szorítasz a kabátomon keresztül, levegőt sem kapok- nevet Isa - Inkább tedd a kezed a kabátom alá, úgy talán jobban tudsz kapaszkodni és én sem fulladok meg- ha más lenne itt, gondolkodás nélkül tudnám mit csináljak, és magabiztosan cselekednék de mellette néha elszáll ez az önbizalmam. -csak felénken merem a kabátja alá csúsztatni a kezem, egyből érzem a kezemmel a testéből áradó hőt, és a formás alakját, vékonyodó derekát, be kell valljam már csupán ettől teljesen zavarba jöttem, pedig csak egy ártatlan érintés-

-Tehát akkor mehetünk?-kérdezte-

-De mégis hová megyünk?-

-Elviszlek fagyizni-kacsintott rám-

-Fagyizni? Szerinted hány éves vagyok?-

-Jaj nem azért, nem kell mindent ilyen rosszindulatúnak venni, csupán a bunkó exekre a legjobb megoldás a fagyi, vagy nem?

-De, azt hiszem igazad van, bocsi hogy én is bunkó voltam- nevettem fel kínosan- igaza van, néha túlságosan is ellenszenves vagyok vele, itt látszik talán a köztünk levő korkülönbség, nem sok idő az a 6 év ami köztünk van, de belőlem még soha  senki nem váltott ki ilyen intenzív érzéseket, azt sem tudom hogyan kéne viselkednem, és normálisan kezelnem ezt. Mindig csak arra gondolok hogy nem akarom hogy gyerekként kezeljen.

-Ugyan, semmiség.- mosolyog rám biztatóan-
..

-Egy gombóc Vaníliásat és egy gombóc csokisat szeretnék.- ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, nagyon nehezemre esett vissza tartani a nevetést, ahogy kiléptünk a fagyizóból egyszerűen nem bírtam tovább,  kitört belőlem, nem tudtam vele mit kezdeni-

-Most mi olyan vicces?- néz rám összezavarodottan-

-Most komolyan... - .. VANÍLIÁS ... -nevetek- és CSOKIS... , te aztán tudod hogyan kell élni, mintha a nagymamám rendelte volna-

-De gonosz vagy- néz rám szúrós szemekkel, majd belőle is kitör a nevetés- Ilyen öreg lennék? Ez tényleg egy elég unalmas rendelés- nevet- Tudod a volt párommal mindig ilyet ettünk.- komorodik kicsit el-

-Még hiányzik? -kérdezem, teljes komolysággal-

-Nos, néha igen de szerintem ez normális, fura tudod.. egyik nap még mindent együtt csinálni, másnap meg már semmit nem tudni a másikról.-

-Sajnálom, őszintén nem értem az emberek miért csalják meg a párjukat, ha erre késztetést éreznek, miért nem lépnek ki a kapcsolatból és utána csinálják?-

-Hát logikusabb lenne, igen. De tudod ez nem ilyen egyszerű.-

-Az embereknél valahogy semmi sem az.-mosolygok-

-Főleg a melegeknél.-nevet fel-

-De tudod én szívesen adok az én ízbombákkal teli, fiatalos fagyimból.-kacsintok rá, mire teljesen el vörösödik, talán ez volt az első alkalom hogy zavarba hoztam, és talán ez volt az első alkalom hogy őszintén, önfeledten el tudtunk beszélgetni, nagyon jó társaság, illetve beszélgető partner Isa-

-Hmm egy kis izgalmat hozol az életembe?- nevet fel-

-Csak egy gyors nyalás, semmi több.- ez talán kicsit túl ment néhány határon, de szeretem feszegetni a határokat, és vicces nézni ahogy Isa erre a mondatomra annyira zavarba jön hogy hirtelen a szemembe sem tud nézni-

-Nos szerintem ideje lenne haza mennünk, nagyon elbeszélgettük az időt..- vakargatja közben a tarkóját, de még mindig nem mer a szemembe nézni, elképesztően aranyos látvány-

..
Még most is ezt a délutánt játszom vissza a fejemben, pedig már két nap eltelt, és éppen földrajz órán ülök. Azóta nem történt semmi köztem és Isa között, bár láthatóan oldódott közöttünk a hangulat, és sokkal többet, kedvesebben kommunikálnunk egymással.

-Képzeld este randim lesz!- zökkent ki gondolatmentemből Candy.-

-Na legalább az egyikünknek jut egy kis akció.- nevetek fel-

-Nos remélem, de még semmi sem biztos, ugyanis nem tudok valami sokat a srácról.-

-Remélem jól sikerül a Randi.- mosolygok rá biztatóan.-

-Igen, én is. Eltudnál kísérni délután vásárolni valami szép ruhát a randira?-

-Persze-
..
-Merre megyünk? Ez nem is a pláza..-kérdezem össze zavarodva.-

-Igen, ez a King vállalat. Itt dolgozik az apám, muszáj tőle egy kis pénzt kérnem. Gyors leszek!-mondta és ezzel el is tűnt mellőlem.- tehát King vállalat.. Isa King ... jólvan megpróbálok nem pánikolni, amúgy is mennyi az esélye hogy össze találkozunk. - BASSZUS PONT ITT ÁLL TŐLEM PÁR MÉTERRE. Nem is tudom hirtelen hová rejtőzzek, jaj csak ne lásson meg..-

-Anna?-

-Um szia.- vakargatom a tarkóm-

-Te meg mit csinálsz itt?

-Csak beugrottam.-fogtam rövidre, nem akartam a vállalat kellős közepén kínosan magyarázkodni.-

-Gyere, beszéljünk az irodámban.-

-Woww szép iroda!- az irodája tipikusan az a sötét, régi szabású iroda volt, tele sötét színű minőségi fa bútorokkal, méregzöld kanapéval, egy gyönyörű dohányzóasztallal, és rengeteg könyvvel. Azt gondoltam róla hogy inkább a modern stílust szereti, egyáltalán nem számítottam erre, főleg hogy az épület amiben vagyunk szuper modern, és a többi iroda is olyannak tűnt.-

-Minden oké az iskolában?- kérdezi-

-Persze.- bólintok.-

-Minden oké otthon?-

-Persze.-ismétlem

-Beteg vagy?- kérdezi aggódva-

-Nem, dehogyis.

-Soha nem voltam jobban.-mosolygok rá.-

-Akkor miért vagy itt?-kérdezi.- Várj azt hiszem tudom..-szakít félbe mikor éppen belekezdtem volna.-

-Kémkedni akartál kicsit, ennyire tetszem neked?-