The Twins Game (Haikyuu)

1.

[Y/N] fáradtan botorkált le a lépcsőn a harmadik emeleti lakásából. Egész éjjel nem aludt, mivel egyrészt izgatott volt a mai nap miatt, másrészt a hülye ikerbátya egész éjjel szórakoztatta a hülye üzeneteivel.

Az izgatottságának két oka volt. Egyrészt megszabadult az előbb említett személytől, és végre normális középiskolás életet élhet, a másik pedig az, hogy ma lesz az első napja az Inarizaki középiskolában.

Már most tudta, hogy igazán "jó" első benyomást fog tenni. Hülye ufó. Mi a francért kellett neki egész éjjel üzeneteket küldözgetnie? Tudja jól, hogy [Y/N] nem bírja megállni, hogy válaszoljon a baromságaira, vagy vitába elegyedjen vele az alienek létezésével kapcsolatban. Csak remélte, hogy a bátya is hasonló állapotban van, és az edzésén pofán nyitják párszor.

Amikor reggel a tükörbe nézett, fel sem ismerte magát. Ha már ufókról volt szó, ő most pontosan úgy nézett ki. A vállig érő barna haját teljesen elfeküdte, szeme alatt hatalmas karikák húzódtak. Eddig azért nem sminkelt, mert anélkül is elviselhető volt az arca, most viszont azért nem, mert már az sem segített volna a táskáin és a vörös szemein.

A reggelit már akkor feladta, amikor az elővett tányért véletlenül a lábával lelökte a pult sarkáról, miközben próbált felmászni a sóért, ami természetesen a legfelső polcon volt, és nem érte el. Végül ő is leesett, a rántottához előkészített tojás meg szépen legurult, és egyenesen a fején tőrt ketté.

Így történt, hogy vizesen, késésben és hulla fáradtan hagyta el a lakást. Ha eddig nem is, most már biztosan hülyének fogják nézni. Viszlát szép középiskolás évek!

A kapun belépve a többi vele egy cipőben járót követve eljutott a terembe, ahol az évnyitót tartották. Nem különösebben figyelt. Sem a házirend, sem a klubbok, sőt még a legtöbb pontot elérő elsőéves beszéde sem érdekelte különösebben. A házirend mindenhol ugyan az, a klubbal kapcsolatban már pontosan tudja, hová fog csatlakozni, a legutolsóhoz meg egyszerűen nem sok köze van. Úgy is csak néhány elsőévest fog ismerni, akik szintén a röplabda klubba fognak csatlakozni.

Ha minden igaz, akkor a 3-7-es osztályba fog járni. Fogalma sincs, hogy sikerült ilyen jól a vizsgája. A terrembe belépve egy gyors köszönés után leült a helyére. Szerencséjére a leghátsó padsor ablak melletti asztalát szánták neki.

- Sziaa! Himura Shioko vagyok - furdult hirtelen hátra hozzá az előtte ülő lány.

- Oikawa [Y/N]

- Eddig még egyszer sem jártunk egy osztályba - gondolkozott el - egyébként mi történ teled? Meg fogsz betegedni, ha vizes hajjal mászkálsz egész nap. Ennyire még nincs meleg.

- Reggeli baleset - legyintett - nem volt időm rendesen megszárítani.

- Tessék - húzott elő hirtelen egy hajszárítót a táskájából.

- Köszi. De miért is van nálad hajszárító, Himura-chan?

- Az úszóklubban vagyok. Mindig van nálam - vonta meg a vállát - egyébként Oikawa-chan. Lehetséges, hogy azért nem ismerlek, mert eddig nem is ide jártál? Bocsi, ha tévedek, de Kita-san padján láttam egyszer valami röpis magazint, aminek a címlapján voltál valami rád nagyon hasonlító sráccal, de te nem lehetsz az Inarizaki röplabda klubjában. A húgomnak köszönhetően az összes meccsükön ott vagyok, és egyszer sem láttalak játszani.

Emlékezett arra a Heti Röplabdára. Nagyjából fél évvel ezelőtt [Y/N]-t és a bátyát behívták egy interjúra. Tooruval utána vagy két hétig azon vitatkoztak, hogy melyikőjükre figyeltek fel elsősorban, és miért [Y/N] és a lányok csapata kapott plusz egy oldalt, miközben ez elég egyértelmű volt. A fiúcsapattal ellentétben kijutottak a nemzetire, még ha a harmadik körben ki is estek az Itachiyama ellen.