Ameddig az ikrek elvoltak egymással, [Y/N] Shinsuke-kunhoz fordult.
- Ha nem probléma, valamiben tudnál majd segíteni? - kérdezte halkan.
- Miről lenne szó?
- Hétvégén a bevásárlónegyedbe megyek - nevetett fel kínosan.
A srác először kérdőn nézett rá, majd úgy tűnt leesett neki, mire is akar kilyukadni.
Ha [Y/N] beszabadul egy olyan helyre, az első dolga lesz eltévedni. A tömeg és a térképek teljesen összezavarták. Legtöbbször a neki kellő boltot sem találta meg, ha egyedül kényszerült kirándulni egyet.
- Oké. Úgy is Baa-sannak is szüksége van valamire, és nem akarom, hogy ő menjen - bólintott.
- Nagyon köszönöm - hajolt meg a lány.
Időközben bemondták a megálló nevét, ahol le kellett szállniuk. Az út során sajnos elsodródtak a busz közepe felé, így pedig esélyük sem volt, hogy dulakodás nélkül leszálljanak.
- Úgy tűnik, ez nagyon nem az én reggelem - jelentette ki [Y/N], amikor végre már kinn voltak a friss levegőn.
-Jah. Az enyém sem - nézett szomorúan az immáron üres zacskójára Osamu. Úgy tűnt, végül a testvére még is csak szerzett tőle onigirit - éhes vagyok, és így nem lesznek 100 százalékosak az ütéseim.
- Akkor edd meg az ebédre hozott kajád is.
- Akkor a délutáni edzésen nem lesz erőm.
[Y/N] csöndben sétált mellettük a gondolataiba meredve. Mégis hogy került ebbe a helyzetbe? És miért érzi magát jól a társaságukban? Valahogy napról napra úgy érezte, mégsem olyan rossz dolog, hogy velük barátkozik. A napjait egyértelműen feldobták.
Osamu Szemszög
[Y/N]-től csak az öltözőnél váltak el. Mivel nem akarta, hogy valaki lenyúlja a cuccát, gyorsan elrohant elkérni a női klubszoba kulcsát, hogy lepakolhasson, meg átvehesse a röpicipőjét. Ezt a cselekedetét eleinte nem értette, de aztán eszébe jutott, hogy mintha Kitával beszéltek volna valami olyasmiről, hogy ha van kedve hozzá, és az edző megengedi, beállhat.
Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre se vette, hogy Suna már harmadszor szólt neki.
- Oi Osamu - vágta hátba Suna.
- Mi az?
- Jösz karaokézni? Vagy van már programod délutánra.
- Jah. Mér'? Kéne lennie? - húzta föl a szemöldökét, de választ nem kapott.
Volt tippje, mire gondolt. Jelenleg a bátyján kívül még Suna tudott róla, hogy bejön neki a lány, sőt konkrétan ő javasolta, hogy lépjen, és írjon rá, hogy van-e kedve valami programhoz valamikor.
Mivel már alapból edzőruhában jött be, a cipőjén kívül nem kellett semmit átcserélnie. Atsumu oldalán lépett ki az öltözőből, és vonultak át a tornaterembe, hogy ott bevárják a többieket és Kurosu edzőt.
Nagyjából tíz percet kellett várniuk a többiekre. Mivel az volt a szabály, hogy akik először elkészülnek, azok készítik elő a termet, és akkor nem kell itt maradniuk takarítani, így ez idő alatt felállították a hálót.
- Samu fordítva! - kiabált neki oda Atsumu, és megpróbálta odalökni neki a csavart, amivel le kellett volna rögzíteniük az állványt. Természetesen még a táv feléig sem sikerült ellöknie.
- Nem! Jól van. Te vagy a béna.
- Nem vagyok. Az a csavar nem megy bele a lyukba.
- Mert nem egyenesen csavarod, idióta.
YOU ARE READING
The Twins Game (Haikyuu)
Fanfiction"Éljen az elkövetkezendő zavaró tényezők nélküli nyugodt középisolás élet" Gondolta [Y/N], amikor felszállt a vonatra, hogy otthagyja Miyagit és az idegesítő ikerbátyát. De ekkor még nem is sejtette, hogy az új iskolájában még annyira sem fog teljes...
