A tökéletesen tökéletlen családom

Csak egy "átlagos" nap

Bosszankodva húztam az arcomra a takaróm miközben belül szitkozódtam. Olyan szép szavakkal illettem a szobatársamat, hogy csoda ha nem égett az arca. És vannak csodák... Mr."Énmindentjobbantudok" uraságról minden sértő szó lepereg. Sajnos.

Kacchant nem érdekli mások véleménye épp ezért nem is zavartatta magát a reggeli órákban, ami nekem hajnalnak számít. Olyan zajosan közlekedett, hogy arra még egy süket ember is felriadt volna, felkapcsolta a villanyt, és csak a rend kedvéért bele rúgott az ágyamba párszor az ébresztő óra szerepét játszva. Elismerésem! Tüske fejből tökéletes ébresztő óra lenne! Olyan amit ripityára törne minden ember!

-Menj már a francba!-a fiút váratlanul érte a felé szálló párna, így az arcon találta.

-Mit dobálsz?!-üvöltött teljesen kikelve magából. Ez a gyerek kattos.

-A világ legnagyobb barmát!-vágtam rá és már nyúltam is a másik párnámért, hogy azt is a sünihez vágjam.

-Ohayo~-Luna nyitott be a szobánkba olyan mosollyal, mint ami a fangörlök arcán virít mikor rájuk pillant az énekes akiért rajonganak. Talán egész este animét nézett. Vagy esetleg valaki meglátogatta az éjszaka folyamán. Rouge már megint itt járt volna?

-Mi ez az idétlen arc?-szúrta oda flegmán Katsuki a lánynak.

-Mi bajod van? Amúgy is menned kéne a UA-ba.

-Épp most akartam meggyilkolni ezzel a párnával.-Közöltem a fogadott nővéremmel.

-És ez a kis ingyen élő mikor megy suliba?-bökött rám Kacchan.

-Soha. Magán tanuló vagyok.-húztam ki magam büszkén. Éljen a szabadság!

-Még mindig nem értem miért.

-Röviden annyi, hogy az igazgató nem preferálta, hogy a suliban raktároztam a krumplik egy részét. Könyörgött, hogy legyek magán tanuló, vagy váltsak iskolát.

-Milyen szánalmas.-dünnyögte a szöszi és egy lekezelő pillantással ajándékozott meg.

-Na oyasumi!-befordultam a fal felé ezzel is jeleztem, hogy nem kívánok társaságot. Ilyen korán nem bizony.

-Ingyen élő kis dög.

-Menj már a suliba!-förmedt rá Luna.

-Jól van már! Ne ordibálj!

-Éljen a család.-motyogtam szemforgatva.

Luna is kiment a szobából miután lekapcsolta a villanyt így végre folytathattam amiben Sün Soma megzavart. Alhattam... volna. Én tényleg szerettem volna. Ez volt a mai programom: átaludni az egész napot amíg a többiek suliban, esetleg munkában vannak. Na hát ez nem sikerült.

Akárhogy helyezkedtem el sehogy se volt jó. Addig-addig forgolódtam míg teljesen kiment az álom a szememből és komótosan kimásztam az ágyamból, hogy ha már aludni nem tudok legalább egyek valamit. Lebattyogtam a konyhába ami már üresen kongott. A kora reggel gyerekektől és Kacchantól zengő helyiségben síri csend uralkodott.

Kinyitottam a hűtőt és rövid gondolkodást követően az egyik nutellás üvegcsével a  kezemben leültem az étkező asztalhoz. A többiek után maradt asztal közepén elhelyezett kenyér szeletekből vettem egyet és elkezdtem megkenni nutellával.

Nagyban faltam a mogyoró krémes finomságot mikor ajtó csapódásra lettem figyelmes. Kíváncsian lestem kifele a helyiségből, hogy mégis kiérkezett haza ilyen hamar.

Levi lépett be a titán vadász felszerelésében.

-Csá!-köszöntem neki.

-Szia... az ott nutella az asztalon?-bökött az asztal azon szegletére melyen egy apró mogyorókrém folt éktelenkedett.