Egy jobb élet?

1. Fejezet Új emberek

Újra ugyan ott vagyok, mint 12 évvel ezelőtt azzal az egy különbséggel, hogy már nem érdekel. Nem sírok nem sikítozok, és nem próbálok elszökni. Egy cellába vagyok teljesen idegen emberekkel akiket még soha sem láttam, de mégis ugyan az lesz a sorsunk. Rabszolgák leszünk. Minden egyes lány bőgött én még akkor se tudtam volna kierőszakolni magamból pár könnycseppet, ha akartam volna. Még a férfiak is elgyengültek ebben a kilátástalan helyzetben. Számomra az a 12 év volt maga a pokol, annál csak jobb ember vehet magához.

-Jöjjön az 1-es és a 2-es árucikk!

Odavonszolta magát két vézna lány, akik ikrek voltak. Párszor már voltam a gazdámmal ilyen helyeken hogy jól tudjam, pillanatok alatt elfognak kelni. Fura fétisei vannak azoknak az embereknek, akik ilyen helyekre járnak, és valaminél fogva imádják az ikereket. Láncuknál fogva megragadta őket az ott dolgozó katona és elhúzta őket a színpad felé miközben a lányok próbáltak kiszabadulni, sírtak és ordítottak, de én jól tudtam, hogy ennek semmi haszna. Tudom jól mit éreznek, pontosan ugyan ilyen voltam én is, de minden próbálkozásom hiába volt. Felnéztem a plafonra kifújtam egy mély levegőt majd csukott szemmel leültem és vártam, hogy mondják a 23-as számot.

Szépen lassan haladtunk az egyre nagyobb számok felé mikor kimondták az enyémet. Békésen oda sétáltam ahhoz az emberhez akihez mindenki más és rávigyorogtam. Ő csak megragadta a láncot, ami a nyakamon lévő nyakörvre volt rögzítve és felvezetett arra a helyre, ami másoknak a poklot jelképezte, de nekem inkább a megváltást.

Túlságosan is világos lett hirtelen, aminek a szemem nem örült annyira, ezért eltakartam az összebilincselt kezeimmel az említett látószervemet. Az kikiáltó férfi mellé álltam majd körbe néztem. Ugyan úgy nézett ki minden, mint amikor először jártam itt csak annyi különbséggel, hogy más emberek ültek előttem. Megakadt a szemem egy férfin, hanyagul ült a helyén körülvéve sok emberrel. Süttőt róla, hogy ki ő.

(Nem is tudtam, hogy a kalózok is járnak ilyen helyekre.)

Valami megfogott benne talán az a lazaság, ahogy vette ezt az egész szituációt. Sugárzott belőle egy olyan aura, ami tiszteletet követel. Le se tudtam róla venni a szememet.

-Kedves vendégeink itt is lenne a 23. árucikkünk. Nézzék csak meg jól. Ragyog a vörös haja és a kék szemei egyszerűen a lelkekig hatol. Mint ahogy látják, egy fiatal lányról van most szó. 17 éves egészségi állapota kiváló. Eddig az Égi Sárkányoknál volt helye, de vissza adták nekünk. Ismeri, már a járást emiatt szófogadó csak nézzenek rá, nyugodt és semmilyen érzelem nem látható rajta. Elég is a rizsából kezdjük is el a licitálást...mondjuk, ki adna érte 100 ezer belit?

Csak úgy emelkedett az áram, de ennél sokkal többet nem vettem ki a kiabálásokból. Csak őt figyeltem. Mikor lassan felemelte a kezében lévő táblácskát meglepődtem. Nem hittem volna, hogy licitálni fog. Ezek után folyamatosan a felemelő kezeket figyeltem. Már csak két ember volt versenyben, és mint kiderült a beszélgetésükből mindketten kalózok voltak.

-Elég kitartó vagy Kid! - mordult fel a piros hajú fiúra.

-Érdekel, hogy miért is akarod őt Law, és hogy mennyire tudlak lehúzni pénzügyileg! - vicsorgott rá és újra felemelte a táblát.

Szóval Law. Vissza fordította felém a fejét majd idegesen megforgatta a szemeit. Viccesnek találtam a mérgét így egy kis kuncogást megengedtem magamnak. Valamit elkezdet morogni majd újra felemelte az én megmentő táblámat. Nem sokáig tartott a küzdelem egymás között, mert Kid vagy kicsoda feladta így Lawé lettem, aminek kifejezetten örültem.

Vissza kísértek a cellához és újfent bezártak.

(Mostantól biztos jobban fog menni a sorsom!) - mosolyodtam el.