A suli új diákja

3.rész

Kicsit ugrottunk az időbe. Augusztus 31.-e van. Megkaptam azt a ruhát amit ünnepeken kell felvenni. A könyveket és a szekrény kulcsom számát is. Anyával tegnap elmentünk füzeteket, tollakat, ceruzát, meg ami még kell a suliba. Mivel ma van az utolsó nyári szüneti nap az egész család elmegy a víziparkba.

Este 8 óra van. Most értünk haza. Eszméletlen élmény volt ez a mai nap. Még egy ilyen jó nap nem lesz.
Gyorsan mentem zuhanyozni és után mentem enni valamit. Végül rántott csirkemellet ettem sült krumplival. Ittam hozzá egy kis zéró kólát. Tudom tudom ez nem akadályozza meg, hogy nem leszek miatta kövér de egyszer belefér. Vacsi után felmentem a szobámba és mivel nem tudtam elaludni néztem egy filmet. Este 11-kor aludtam el. Mivel az én sulim 8 körül kezdődik elég fel hét körül kellnem.

Reggel fél hét helyett inkább hatkor keltem mert nem tudtam aludni. Egész este csak forgolódtam az ágyba. Az új osztályon járt az eszem. Mi lesz ha nem fogadnak be? Mi lesz ha nem fognak szeretni? Stb. Felkeltem az ágyamból és először mentem enni. Éves után átöltöztem és fogat mostam. Megcsináltam egy natúr sminket ami egy kis korrektorból, szempillaspirálból, szemöldök festékből és egy pici halvány rúzsból áll. Bepakoltam minden könyvemet a táskámban hiszen be rakom őket a szekrénybe. Készítettem magamnak kaját a suliba, bár lesz büfé de mindegy. Bepakoltam a kajám is és a bátyámmal együtt indultunk a suliba. Mivel megvan a jogsija ezért kocsival mentünk hiszen busszal lenne 15 perc. Gyalog meg olyan 25-30 perc.

Beléptünk a suliba és a bátyám is meg én is megkerestük melyik tanterembe kell mennünk. Hiába 19 éves a bátyám valamiért még mindig jár suliba. Ebbe a suliba jelentkezett egy olyan kétéves személyi edző szakra amely felkészíti az egyetemre. Tesóm minden vágya, hogy személyi edző legyen. Én fodrász szakra jöttem és mikor megtudtam, hogy az osztály létszáma 28 és abból 8 fiú eléggé meglepődtem. Hisz a fiúk inkább a kocsikkal, lányokkal, gépekkel stb-vel foglalkoznak. Mivel új voltam az osztályba ezért még én se ismertem őket és ők se ismernek engem. Ezért én elfoglaltam a helyem a hátsó padba és ezt mindenki végig nézte. Mivel senki nem ült ott ezért én elfoglaltam azt a helyet. Általában nagy szám van bárkivel kerülök vitába nem hagyom magam, de érzem, hogy egyszer eltörik a mécses és kisírom magam. Ezt a szintet nálam nagyon nehéz elérni. becsengettek mindenki bejött a tanteremben és a tanárnő 5 perc múlva be is jött.

-Jóreggelt gyerekek.-ködzöntött mindenkit a tanár.
-Jóreggelt tanárnő.-mondta az osztály.
-Amint látjátok van egy új diák köztetek. Stephanie mutatkozz be kérlek.-mutatott felém a tanárnő.
-Hát oké. Sziasztok. Stephanie Valentine vagyok. Általában Stephnek becéznek de nekem mindegy, hogy hogy szólítottok. 16 éves vagyok imádok táncolni és együtt edzeni a bátyámmal. Szó mi szó ennyit rólam.-mondtam tömören és röviden.
-Gyerekek ha valaki szeretne kérdezni Stephanietól az szünetben tegye meg.-mondta a tanárnő és elkezdte az órát.

Végre kicsengettek. Egy seregnyi lány jött oda hozzám, hogy hívják a bátyám, van e barátnője, hány éves kérdéseket tettek fel. Főleg az osztály ribanca ahogy láttam.
Valaki hirtelen megfogta a kezem és kihúzott a tömegből.
-Na mostmár az enyém vagy és nem idegesítenek azok a libák.-mondta az egyik lány az osztályból akivel mentünk ki az udvarra beszélgetni.

-Az én nevem Elizabeth Parker, de neked csak Eli.-mondta nekem ezek szerint Eli.
-Az én nevem már tudod hisz bemutatkoztam.-nevettem el magam.
-Igen igen.-nevetett ő is.
-Szóval van sok mondandom, hogy ne legyél idegroncs mint én 9. első félévében. Azóta változtam ilyenné aki megvédi magát ha meg hal is.-mondta mostmár full komolyan.
-Huh rendben akkor mondjad.-mondtam neki.
-Az első dolog, hogy a bátyádnak ne engedd meg, hogy Stellával járjon és magadnak se engedd meg, hogy baratkozzon veled mert egy kétszínű liba. A második, hogy a végzős osztályból ne ismerkedj meg Balázs Petersonnal. A csávó csak játszik a csajokkal. Ezek sajnos mindd az én tapasztalatom.-mondta a végét picit szomorúan. Én csak bólogattam hiszen semmi mást nem tudtam.