7.fejezet

2.8K 88 0
                                    

Pár perc múlva megkaptuk a kávénkat.Leültünk egy szabad asztalhoz majd kivettem a táskámból az ultrahang képet és odatoltam Evelin elé.Rámnézett majd felhúzta a szemöldökét.

-Laura,ugye ez nem az amire gondolok?

-A kisbabám.-mosolyogtam bánat nélküli arccal.Akkor már tudtam hogy ha törik ha szakad meg fogom tartani.

-Tessék?-nézett rám kétségbeesetten majd kortyolt egyet a kávéjából.

-Mégis ki az apja?-nézett rám tágra nyitott szemekkel.

-Bendegúz..-húztam fel a számat

Evelinben megfagyott a vér.

-Szüleid tudják?

-Nem!-vágtam rá,amikor tudom hogy el kell nekik mondanom nem tarthatom magamban a kicsi megszületéséig.

-Laura,ez azt jelenti hogy keresztanya leszek?-ugrott fel a székről vidáman,mosolygósan.

-Igen,de kicsit halkabban mivel mindenki minket bámul-csitítottam.15 perc alatt megterveztük a további életemet.Miután mind a ketten megittuk a kávénkat,felálltunk majd kisétáltunk az üzletből.Evelin végig a kicsivel kapcsolatban kérdezgetett,én pedig mosolygósan válaszoltam.

Hazasétáltunk,a kapuban megöleltem Eveleint majd besétáltam.A nappaliban anya rohant hozzám a terhességi tesztekkel a kezében.

-Laura,miért nem mondtad el?-nézett rám dühösen majd a tesztekre.

-Anya,sajnálom..de..de nem mertem.-dadogva hajtottam le a fejem könnyes szemeimmel.

-Laura,hogy gondoltad??17 éves vagy az érettségi itt van előtted!Mi lesz az orvosival?Egy gyerek nagyon nagy felelősség!

-Anyu sajnálom!-ordítottam sírva

-Le fogok érettségizni egy baba mellett és orvosira is felkészülök!-vágtam rá.

-Ki az apja?-nézett a szemembe.

-Egy évfolyamtársam..

-Nagyszerű!-kiáltott fel.

Nem akartam hallgatni tovább anyám hülyeségeit,így felrohantam a szobámba.Fent elővettem a laptopokat majd írtam ismét Evelinnek.

Surprise |√|حيث تعيش القصص. اكتشف الآن