Roses are RED©

Gyomorgörcs✓

♛
___

Szobámban ücsörögve, bámultam ki az ablakon.
Gondolkodtam, de hogy micsodán, ha agyonütnek sem tudnám megmondani.
Talán azon hogy miért kellett költöznünk, szeretett környékről, az utcából ahol felnőttem.
Máris hiányzik, a szobám, és a barátaim.
Felsóhajtottam majd szétterűltem az új ágyamon.
Fehérre mázolt falak, inkább tűntek korháziasnak mint otthonosnak. Néhány régebbi bútorokat elhoztuk, ezzel is emlékeztetve hogy sajnos és nem önkéntesen, de új életet kell kezdjek. Bár egyáltalán nincs ínyemre a dolog de nem árthat ha kipróbálunk dolgokat nem?

  És még nem is sejtettem
     hogy ezzel saját
    magamnak hazudtam...

Rá sandítottam a már poros dobozokra, amiben szó szerint bele hajítottam a cuccaimat. Nehezen de felkeltem az amúgy sem kényelmes matracról, aminek rugói belülről nyikorogva vették tudomásul, hogy felkeltem.
Egy olló segítségével szétnyitottam a dobozok tetejét, majd mint egy jó kisfiú pakolni kezdtem a dolgokat ahogy nekem tetszett.
Estére készen is lettem vele, bár nem az egésszel...

-Jimin, gyere vacsorázni! szólt fel anyám a földszintről.

Nagy levegőt vettem, és egy "jövök" szó után le is vágtattam a konyhába.
Vacsi közben anya lelkesen mesélt apának az új munkahelyéről, aki bólogatott végig.
Én eközben egy sültkrumplit rágcsálva gondolkoztam a holnapi napon. Az új élet csomagban, az új iskola is jár mellé.

Teli hassal felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Fürdéssel is hamar végeztem, így kénytelen voltam lefeküdni.
Nos ha eddig nem görcsöltem, akkor most a holnapi nap miatt szívrohamot fogok kapni.
A tudattól hogy mindenki számára új leszek és emiatt a kíváncsiságuk felülkerekedik és elkezdenek bámulni, majd végigmérni az "újoncot" attól hideg futkos a hátamon. Kénytelen leszek papírzacskót húzni a fejemre. Sosem tűrtem ha csak ok nélkül bámulnak rám, aztán pedig tovább mennek.
Mintha csak annyit mondtak volna: "EZ ITT PARK JIMIN, EZ ÚJ LÁTVÁNYOSSÁG"

♛