Roses are RED©

Új✓

♛
___

Elérkeztem erre a nem várt napra, amitől nagyon is tartottam, ma van hétfő.
Komótosan kikászálódtam az ágyból, és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt.
Fogaimat hófehérre sikáltam, megmostam az arcomat hideg vízzel hogy ne legyek annyira fáradt. Hát nem lettem éberebb, az biztos.
Lehet képzelődöm, vagy csak a világítás teszi, de mintha máris sápadtabb lennék.
  Tükörben még megigazítottam szőke madárfészket, majd táskámmal egyetemben leszaladtam a lépcsőn. Amint leértem anya a kezembe nyomott egy kólát majd sietősen elköszönt mert már így is majdnem elkéstem az iskolából, ő pedig a munkájából.
Tavalyelőtt kapott kocsi ott állt a házunk előtt, ezt kaptam én a 17 szülinapomra aputól. Először anya ellenkezett, de aztán belátta hogy így nem nekik kell engem cipelniük mindenhova.
Meg amúgy sem vagyok annyira köz és életveszélyes, mint régebben.
Ez egy fekete színű Volvo ami méretre nem olyan nagy de megteszi, sőt imádom ezt a kocsit. Belül is kényelmes meg van benne fűtés ez már nekem bőven elég.
Beültem a száraz kocsiba mert kint éppen szemerkélni kezdett az eső, és beindítottam a fűtést, azután meg maga a kocsit. Halkan életre kelt, és én nem habozva kisöpörtem az útra. Szöul ilyenkor annyira szép, ősszel amikor rengeteg a levél, és a színáradat.
 
Könnyedén megtaláltam a Vöröses barna téglákból kirakott poklot amit iskolának becéznek, sajnos vagy nem sajnos, nekem a papír szerint ide kell járnom.
A parkolója majdnem tele volt de így is találtam helyet egy szintén fekete BMW mellett, ma talán mégis magaménak tudhatom a szerencsét.
Maga a Középiskola tágas volt, és a falak tele voltak ragasztva papírokkal, ezek a kis cetlik otthonosabbá tették az összképet, mint azt gondoltam volna.
A szememmel megtaláltam az INFORMÁCIÓS PULT-ot is, szégyenlősen oda ballagtam a nőhöz, aki ott ült és gépelt valamit, de valami irgalmatlanul gyorsan.

-Jó napot! Meg tudná mondani, hogy hol találom 11. számú termet?-cincogtam, hangomat körülbelül, talán a kutya síppal lehetett összehasonlítani.

Felnézett rám majd elmosolyodott, ez egyfajta bíztatásnak vettem.

-Földszinten, a jobb oldalt.-mosolygott a nő.

Mielőtt távoztam volna, kezembe nyomott egy papírt amin az órarendem szerepelt. Meg hogy mit hol találok.
Benyitottam, a még üres terembe majd tetszésemre választottam egy helyet, természetesen az utolsó padban. Úgy próbáltam normalizálni a légzésem, hogy a fejemet lehajtottam a padra és erősen behunytam a szememet.
Azzal nyugtattam magamat hogy nem lesz semmi baj, és hogy minden prímán fog működni.
Egyszer csak az ajtó kinyílt de én nem akartam felnézni az illetőre inkább még szorosabban tartottam csukva a szemem. Lélegezz!
Nagy meglepetésemre a mellettem lévő szék megmozdult és leült valaki akinek csak a lábát láttam.
Vékony hosszú lábak, elegáns férfi cipő.
Felnéztem, bár ne tettem volna...
Fekete kócos haj, sápadt bőr. Mind ez, annyira jól passzolt hozzá.
Már álltam volna fel a székről hogy át  üljek valahova máshova,  de megakadályozott benne.

-Maradj nyugodtan, nem harapok.-intett a kezével.
Nyeltem egy nagyot.

-Nem zavarok?-kérdeztem félénken.

-Nem.-adott egy rövid választ. Ezzel szerintem lezárta a témát, az ő részéről, mert én még kérdeztem volna.

Visszaültem majd visszahajtottam a fejemet a karomra, csak vártam hogy elkezdődjön az óra, de nem igazán akart. A leendő osztálytársaim már javában bent voltak, a tekintetüket éreztem, ahogy végigmérnek aztán tovább lépnek. Pont amitől féltem.
De leginkább a padtársam pillantását éreztem az arcomon.
A tanár végre valahára, bejött és csendre intette az osztályt. Felnézett a naplójából és megszólalt.

-Hol az új tanuló?

Készségesen feltetem a kezemet
-Itt vagyok!-motyogtam.

-Bemutatkoznál?-nézett rám, szigorúan.

-A nevem Park Jimin, 16 éves vagyok...és új ebben az iskolában.-sóhajtottam.
Ez valami borzalmasra sikeredett.
Nyilván azon szórakozik, mert azt mondtam új vagyok, de ezt már nyilvánvalóan mindenki tudja.

A mellettem ülő halkan, hogy csak én halljam, elnevette magát. A hangja olyan bársonyos volt. Elpirultam, majd leültem.
További óra részében sikerült elaludnom,  a tanár észre sem vett, így nem igazán zavartattam magamat.
Mélyen aludhattam mert meg sem hallottam a csengőt aminek jeleznie kellett volna.

-Ébresztő, csipkerózsika!-gúnyos hang, ez bizony mellőlem szólt.

Felkeltem a padról, és a mellettem lévőre emeltem a tekintetem, aki mosolygott. Istenem…

-Hol vannak a többiek?

-Kint.-mondta.

-Végigaludtam az egész órát? kérdeztem.
Bólintott.

-Aishh, nem állt szándékomban én csak....

-Fáradt voltál.-fejezte be a mondatomat.
Bólintottam látszólag jól kiismeri az embert.

Szemei távolról talán barnának tűnhetett, de ez vörös volt, értetlenül matattam a gondolataim között, hogyan lehetséges ez?
Ez annyira... lehetetlen.

-Gyönyörűek a szemeid.-bukott ki belőlem.
Szám elé kaptam a kezemet, ő pedig láthatóan meglepődve emésztette a hallottakat.

-Miért vagy zavarban? -tette fel a kérdést.
Ez kínos...

-Hogy hívnak? tereltem másra a szót, gyorsan.
Ez egyre kínosabb.

-Jeon Jungkook. szóval miért vagy zavarban?- láttam mennyire jól szórakozik.
Semmi pénzért nem akar leakadni a témáról.

-Nem tudom..-vontam vállat.

Jungkook, hirtelen más irányba kezdett el nézni, annyit láttam belőle, hogy rendszertelenül, gyorsan veszi a levegőt.

- Rosszul vagy?-kérdeztem,

Erre csak megrázta a fejét, oké, valószínűleg nem rám tartozik.
Vettem a lapot.

-Megmondanád a tanárnak, hogy el kellett mennem.
Ledöbbentem.

-Miért?

-Az legyen az én dolgom.-felelte, komoran.

Egyszerűen csak bólintottam.
Az ajtóból még visszanézett mielőtt távozott volna.

♛