Egy csendes városkában élünk San Francisco mellett, már ha egyáltalán létezik ilyen hely Californiában. Pálmafák, napfény, helyes pasik... A hely, ahova mindenki vágyik, de hadd magyarázzak meg valamit. Szemfényvesztés. Boldogság helyett erdőtüzek sújtanak, mindenki bunkó és önfejű. Elég is ebből. Utálok itt élni.
-Megjöttünk, megálltunk, döntöttünk, kiszállunk! - apám, Jack lelkesen énekelte, míg én csak dúdoltam. Utálom. Mindig ezt csinálja. Minden. Egyes. Nap.
-Lynn, segíts, behoznád az utolsó szatyrot? - kiáltott Anya.
-Persze, anya. - mondtam kicsit erőteljesebb hangvétellel, pont, hogy Ő is hallhassa.
Anya. Az Isten. Ő rendelkezik minden és mindenki felett. A későbbiekben csak anya lesz a neve. Igazi áskálódó, nem hiszem, hogy valaha voltunk egy hullámhosszon. Utálom az ilyen embereket.
Csodálkozol, hogy szinte mindenkit utálok magam körül? Ilyen világban? Az emberek kétszínűbbek, mint a Ying-Yang. Megtanultam, hogy kezeljem az embereket.
Amúgy volt egy ikertesóm is, Ő két hónapja buszbalesetben hunyt el. Ő volt ebben az egész kibaszott családban, akit bírtam. Teljesen egy hullámhosszon voltunk. Annyi közös emlékünk volt, hogy meg sem tudnám számolni. Olvastunk egymás fejében. Azt hiszem ez az ikrek varázsa. Ez a varázs pedig kihunyt. Megvallva az őszintét, miatta ki szeretném próbálni a szellemidézést.
Be sem mutatkoztam még, azt hiszem. Szóval, 16 éves vagyok, Lynnek hívnak, nincs sok barátom, egyedüli menekülési útvonalam ez a napló, ami remélem segít, hogy megoldjam a problémáimat.
-Lynn, mit csinálsz? Segíts már ezzel is, az Isten áldjon meg! - ordít anya.
Mennem kell anyának segíteni. Nem tudom mikor jelentkezek újra.
YOU ARE READING
Elfeledve
Adventure-Mi a fene? Nem láttátok a híreket? - kérdezte apa hebegve, kezével a TV-re mutatva, amin épp az MTV ment. - Most azonnal indulnunk kell! -Apa, mi van? Mi történik? - értetlenkedek. -Itt a kibaszott világvége! Pakoljatok, és máris indulnunk kell...
