Elfeledve

~2. rész~

Nyugodt délutánnak indult, én Facetimeoltam osztálytársammal, miközben sajtos csipszet ettem. Mikor elfogyott a csipsz, kimentem kidobni a konyhában lévő öreg, fém kukába, mikor apa berontott.
-Mi a fene? Nem láttátok a híreket? - kérdezte hebegve, kezével a TV-re mutatva, amin épp az MTV ment. - Most azonnal indulnunk kell!
-Apa, mi van? Mi történik? - értetlenkedtem.
-Itt a kibaszott világvége! Pakoljatok, és máris indulnunk kell. - kiabálja apa.
-Mi a fasz? Ez komoly? - hitetlenül néztem rá karba tett kézzel, majd az MTV is lassan, gyászba borulóan elhallgatott, megjelent a CIA logója, majd az elnök beszélt. Trump.
-Itt a vég, emberek. Atomtöltetű ballisztikus rakéták eltalálták Varsót, Londont, Madridot, és Budapestet is. Információink szerint Észak-Koreából több, mint 200 ezer rakéta tart épp Amerika felé. Mire ezt a mondatot kimondom, Amerika negyede már radioaktív gombafelhők alatti földkupac lesz.
-Jó, ennyi elég volt ebből a szarból. Le a pincébe. Ebben a másodpercben. - szólal fel anya, szokatlanul komoly arckifejezéssel, amit nem tudtam hova tenni. Én elmentem a cuccaimat pakolni, de megállít.
-Azt mondtam, hogy azonnal, míg élünk! - ordít eszeveszett komolysággal. A naplómért még sikerül elnyúlnom. Már teljesen komolyan veszem Őt.
Apa már lent a pincében, fázik. Mire leérek, apa kiterül.
-Meg fogunk halni. Kibaszottul meg fogunk halni. Ez a pince se nem atombunker, se semmi. - fakad sírásba. Sosem láttam még sírni. Ez zord külsőm ellenére engem is nagyon meghat.
Végre anya is leér.
Vegyétek fel ezeket, most! - katonai hangnemben dob oda elénk zöld színű, gamma sugaraktól védő ruhát. Ő már látszólag felvette ezt.
-Mi lesz a házzal? - csúszik ki egy apró kérdés a sok száz közül.
-Semmi. Vége. - mondja ezt sokkal emberibb hangon. Gondolkodom, hogy felteszek több kérdést is, de szemével visszautasítja. - Most nézzetek be a borospincébe.
-Megyek előre. - halálos lassúsággal kinyitom az ajtót, majd egy jól megvilágított folyosót látok.
-Mit látsz, Lynn? - kérdezi apa idegesen.
-Kiutat. - mondom nagy bátorsággal. Érzem, hogy ez ikonikus volt.