Szeretem őt vagy nem?

Chapter 1

      Akihito szemszöge:

      Ma is egy szokásos  reggelem van. Elindulok dolgozni a kávézóba ahol nagyjából nincsen semmi, csak azok látogatnak vissza akik utálnak engem. De így is minden ember aki itt van és bejön ide szemet vet rám. De csak annyit látok a szemükben, hogy ,,De jó lenne megfektetni és valami rosszat  tenni ezzel a valakivel!". Nos, hát igen idáig jutottam sajnos. Amióta nincs itt Aki nincs velem azóta nem történik semmi. Csupán annyi történik minden egyes nap, hogy jól megnéz magának pár perverz ember és megsimogatják a fenekem. Persze megértem én, hogy a feleségükkel nem tudnak lefeküdni és az egyetemistáknak  és középiskolásoknak nincsen a közelükben egy 3 kg sminkes ribanc sem, de engem hagyjanak békén!!! Miért én vagyok az akit Isten így büntet??!!! Persze beszélni is csak Aki miatt tudok. Előtte amikor még nem ismertem őt akkor mindenki bántott és tessék összejövök valakivel aki tényleg szeret engem és megvéd és már is nem ver senki az iskolában. Viszont amióta nincs mint korábban említettem mindenki megnéz és fogdos.

     Na de ez biztos nem érdekelt senkit, úgyhogy elkezdem a munkaidőm. Elkezdtem leszedni a székeket és felsöpörni. Mire kész lettem már csak 30 óra volt nyitásik. Ezért úgy döntöttem, hogy a konyhában is mindent előkészítek. Lassan jöttek a munkatársaim akik nagysága csak biccentett nekem. Csak azért szeretek annyira itt dolgozni mert egy munkatársam sem zaklat és magamra hagy.  Pár pillanat múlva már 7:30 volt ezért a zárva táblát megfordítottam, kinyitottam az ajtót és még 2 ablakot, hogy járjon a levegő és természetesen a jó régi kitámasztható nagy táblára felírtam a mai ajánlatokat majd azt is kitettem az ajtó elé. Ennyi elég is volt eddigre. Átadtam egyenlőre a helyemet mint pincér és átvettem a teljes munkaruhám ami kivételesen jól áll nekem amikor a szemem tetejére teszek fel egy kevés szürke szemfestéket és cicásra kihízóm a szemem fekete szemceruzával. (Szerk.: Ha valamit rosszul mondtam javítsatok ki mert nem értek ezekhez.)

      Miután felöltöztem már mentem is visszaváltani magamat. Még csak 10 perce nyitottunk ki és már most van van 3 asztal ami tele van. Az első asztalhoz odamegyek. Most feléjük közeledve veszem észre a pulcsijukról, hogy ők a Seirin-ből valók. Ők a kedvenc középiskolai kosárcsapatom. Kuroko és Kagami páros a hajszínükből egyből fel is ismerem őket. Öhm... ciki lenne egy aláírást kérni?

   -Őhm... Sziasztok már volt nálatok valaki?- kérdezem úgy mintha nem ismerném őket.

  - Nem még nem. De felvennéd a rendelésünket?- ezt Kuroko kérdezte. 

  - Hai már is. Mivel szolgálhatunk?-veszem fel a szokásos üdvözlömakávézónkban mosolyom.

  -Én vaníliás turmixot kérek. Mondjuk meglepett egy kicsit, hogy itt az is van.-mondja tovább Kuroko miközben felírom a rendelésüket.

  -Nekem hozz házi krémest.-szólal meg Kagami kicsit fenyegetően.

   - Rendben pár pillanat és hozom nektek.

    Uhhhh ÚRAMISTENEM és most komolyan beszélgettem velük. Mondjuk mikorra már kezdtem majdnem rendesen beszélgetni Kuroko-val, Kagami elég fenyegetően szólalt meg. Lehet, hogy együtt vannak és Kagami féltékeny mindenkire aki csak szóba áll Kuroko-val. Ebbe még soha nem mertem bele gondolni. 

  - Egy házi krémes és egy adag vaníliás turmix. Még valamit adhatok?-kérdezem szokásosan.

  - Nem köszönjük.- Kuroko valamiért beszédesebb ahogy elnézem.

  -Öhm.... Ti vagytok Kagami Taiga és Kuroko Tetsuya  a Seirin Középskolából??- kérdeze meg talán túl bizonytalanul.

   - Heee??? Ismersz minket?- kérdez vissza Kagami.

  _ Igen. Egy afféle rajongótok vagyok vagy hogy mondjam.....

   - Hmmm értem. Köszönjük  kiszolgálást.

  - Öhm nagyon szívesen. 

      El sem hiszem, hogy tudtam a kedvenc kosár csapatom tagjaival találkoztam és tudtam velük beszélgetni. Mintha egy álmom vált volna valóra.........

 Nos  most az első részben még nem indulnak be az események és agyon nem is történik semmi, de ez szerintem ide elég. Próbáltam minél kreatívabb és szerintem ismertebb karaktereket is beletenni, hogy talán viccesebb vagy érdekesebb legyen.

De Arigato, hogy elolvastad az első részt majd valamikor remélhetőleg minél hamarabb hozni fogom a kövi rész.