a lépcsőn ülni hajnali fél háromkor, egyedül, és azon gondolkodni, mikor volt utoljára, amikor felismerted magad a tükörben.
szét vagy csúszva - így mondják.
amióta üres konzervdobozokban tartom a félelmeim, nem teszek fel értelmetlen kérdéseket.
– itt vagy még? – nem.
mert leszoktam rólad. látnod kéne milyen jól vagyok. csak a tenyerem vérzik, de ez épp elég. minden hétfőn felszúrok a falra egy kimondhatatlan gondolatot.
holnap azt, hogy nem létezel.
