A Csillagok Története

Part3

A világosság boldogság. Az erőm is meg mutatta. Jó volt látni, hogy meg tudom mutatni mikor vagyok boldog csak egyet nem tudtam még. Ha szomorú vagyok azt is ki tudom mutatni? Ez nagyon el foglalkoztatott.
Miután kicsit le csillapul a boldogságom és nem vakítottam meg Leot, elmentem tusolni. Mikor végeztem belenéztem a tükörben. Fura volt magamra nézni. Láttam a csillagokat a fejem fölött. Szépen keringtek a saját pályájukon. Érdekes volt belegondolni abba, hogy én egy kiválasztott vagyok. Én egy Istenség lennék. De nem is ez számított. Segíteni akartam Leoéknak abba, hogy haza jussanak.
Ki mentem a fürdőből és láttam, hogy Leo épp készült ő is tusolni. Mikor az ajtóhoz léptem meghallotta, hogy ott vagyok és meg fordult. Végre a szép kék szemét láttam. Megint csak néztem rá és mosolyogtam. Megint fényesség lett körülöttem. Oda sétáltam Leohoz és végig simítottam az arcát majd a fülébe súgtam:

(Stella suttogás): - Nagyon szeretlek kis védelmezőm...
Ahogy a fülébe súgtam ő is súgott valamit:
(Leo suttogás): - Én is szeretlek Hercegnő...

Tudtam...tudtam, hogy valamit érez irántam valamit nagyon boldog voltam. Teljesen világos lett a szobám. De ezt a boldogságot meg törte egy Messenger üzenet.

Messenger beszélgetés:

(Lorett): - Szia Stella. El kell mondanom valamit. Az a hatalmas nagy baj. Nem mehetek el a Galaxys birodalomba. Nem mehetek vissza. Nem engednek a birodalom területére. Holnap el mondom neked részletesen.
(Stella): - Szia Lorett. Örülnek neki hogyha ezt holnap elmagyaráznád. És nem értem mi rosszat tehettél volna a Galaxys Birodalomban. De akkor is vissza juttatlak a birodalomba. Akár mi is történt.

Nagyon szomorú lettem mikor el olvastam az üzenetet. Nem értettem, hogy ugyan miért ne mehetne vissza a Galaxysba. Meg mutattam az üzenetet Leonak is. Ő szerintem tudta, hogy Lorett miért nem mehet vissza Lorett a birodalmukba. Eltűnt a fényesség körülöttem. Hirtelen megint sötét lett a szobám.
Miután Leo is végzett a dolgaival el mentünk aludni.

Másnap reggel...

Mikor fel keltem, felöltöztem és elindultam suliba. Mire én oda értem Leo is ott volt. Várt rám. Mikor oda értem mellé átkarolt és úgy mentünk be a suliba. Nagyon éreztem, hogy meg akar védeni. De szerintem ő is érezte, hogy én Galaxys úrrá akarom tenni. Mindenki félt Leotól. Senki nem mert belekötni. Sokan beszéltek a hátunk mögött. És, hogy ezt honnan tudom? Onnan tudom, hogy mivel cicák vagyunk ezért elég jó a hallásunk. Na de nem is ez a lényeg.
A nap felénél bejelentették a tanárok, hogy mehetünk haza. Nagyon boldogok voltunk mert így egész végig Leoval lehettem. Egész végig érdekesen viselkedett. Nem akart elengedni. Az arca rezzenéstelen volt. Nem mutatott se örömöt se bánatot. Kicsit kezdtem tőle félni. Igaz, hogy ő neki engem kell meg védenie de lehet nem kellene ennyire túlzásba vinnie.
Este 7-8 óra körül lehetett mikor el mentem haza, de közbe össze futottam Lorett-tel.

(Stella): - Szia Lorett. Hogy vagy? Nagyon rég találkoztunk
(Lorett): - Sz-szia Stella. Jó-jól va-vagyok kö-köszi. És i-igen e-elég rég ta-találkoztunk.
(Stella): - Beszélni akartál valamiről nem?
(Lorett): - De. Csa-csak nem tu-tudom, hogy m-mondjam el, ho-hogy mi-mi is történt.
(Stella): - Kezd az elején szerintem.
(Lorett): - Re-rendben.

(Lorett story): Ez az egész egy szép tavaszi reggel történt. Mikor úgy 15 éves voltam akkor nagyon jóba voltam a Leoval. Nagyon szerettem vele sétálni, szórakozni járni. Én éreztem iránta valamit, de nem tudtam, hogy Ő érez e irántam. Nagyon szégyelltem magam, hogy egy hercegbe lettem szerelmes. Én mivel csak egy örző lánya voltam ezért lehetettlen lett volna az, hogy a herceggel jöjjek össze. De én nagyon szerettem Leot. El is mondtam neki. Nagyon szégyelltem magam miatta, de Leo megnyugtatott, hogy ezt nem tudja megsenki. De hazudott. Az nap mikor elmondtam neki elégé megkönnyebbültem. De nem sokáig. Leo édesanya és néhány katona jött hozzánk. Engem akartak. Fel adtam magam nem erősködtem inkább. A király elé kellett állnom és el mondanom mi ez az egész. Mikor elmondtam Leo súgott valamit az édesapjának. Mivel nagyon jól tudok szájról olvasni ezért nem volt nehéz kitalálnom, hogy mit mondott neki. Tudtam, hogy az egész királyságból száműzni akarnak. Nagyon meglepődtem, hogy tényleg száműzni akarnak. Könyörögtem, hogy ne tegyék ezt velem, de mégis megtették. Bár Leo nem akarta, hogy száműzzenek végleg ezért utánam jött egy évvel később. Beíratkozott a mi sulinkba és azóta ide jár. De Te azért nem láttad eddig mert van egy ilyen képessége amivel Csak bizonyos emberek számára lesz látható.

(Lorett): - É-érted mo-most már?
(Stella): - Igen értem. De miért nem lehetett ezt hamarabb elmondani? És, hogy kerülök Én a képbe mikor szó se volt rólam?
(Lorett): - A Te sz-szüleid kö-közül az e-egyikük G-Galaxys ö-örző. Ő a k-katonák ve-vezetője. Ő a hadnagy.
(Stella): - Akkor azért nem ismerem annyira a szüleim. Mert a Galaxysba vannak? De miért? És, hogy?

Erre sajna nem kaptam választ. A csillagok amik a fejem fölött keringtek elvesztették színüket. Nagyon szomorú voltam Nem tudtam mit tegyek. Összeomlottam és Lorett nyakába borultam......