Ez egy hetero (Got7) fanfiction. Egy ázsiai lány - mit ne mondjak- elég izgalmas szerelmi életébe nyerhetsz betekintést. Ha szereted a romantikát, a viszályokat és a vicces helyzeteket akkor csak ajánlani tudom.
Sziasztok az én nevem Park Seo-hyun. Egy átlagos 20 éves egyetemista vagyok (Dél-Koreában) és jogot tanulok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Pár hónap múlva vége a tanévnek, lehet kéne egy kicsit javítani a jegyeimen. Nem vagyok rossz tanuló, csak nagyon lusta. Úgy általában 4-es 5-ös tanuló vagyok, de a második "félévben" kicsit rontottam. Most fogok lediplomázni 3 hónap múlva. Nincsenek nagyon barátaim, így általában egyedül ülök minden órán és minden szünetben. Egy lány van ezen a szakon aki néha-néha keresi a társaságomat. Őt Kim Hyuna-nak hívják. Tulajdonképpen semmi baj nincs vele, csak nem vagyok nagyon társaságkedvelő ember. Ha valaki igazán érdeklődik irántam akkor meglágyul a szívem és elkezdek énis nyitni felé, de addig nem.
A mai nap egy keddi napra ébredtem, amikor szerencsére csak 3 órám van. Kipattantam az ágyból majd gyorsan elkészültem. Nem szoktam túlaggódni a készülődést, ezért hamar megvagyok vele. Az átlagos szettem valami fekete szokott lenni, ami nem annyira figyelemfelkeltő. Nem szeretek a figyelem középpontjában lenni.
Lementem a konyhába, majd keresni kezdtem a szüleimet. Aztán megint realizáltam magamban, hogy lassan egy éve egyedül lakok. Nem tudom miért megy ilyen nehezen az, hogy megszokjam az egyedüllétet. A szüleim sosem támogattak. Ellenezték azt, hogy egyetemre járjak, ők azt akarták hogy menjek el érettségi után dolgozni. Igazából el is mentem dolgozni, de azért hogy összegyűjtsek az egyetemre. Egy éve sikerült annyira megszednem magam, hogy elköltözzek tőlük. Na mindegy is. A lényeg hogy egyedül élek és eljutottam az egyetem utolsó félévéhez is.
Mivel tegnap lusta voltam elmenni a boltba ezért kb. semmi sincs itthon. Az itthon maradt dolgokból csak 2 vajas szalámis szendvicset sikerült összedobni a suliba. Jó lesz az, úgy sincs szinte soha étvágyam. Mondjuk ez meg is látszik az alakomon. 168 cm vagyok 50 kg-val. Az a baj hogy nem tudok mit csinálni a hízás érdekében. Majd hízok valamikor. Innivalónak csináltam kávét és beleöntöttem egy kulacsba. Ma első órában dolgozatot írok, úgyhogy jól fog jönni.
Elcsomagoltam a szendvicseket és a kávét, majd az előszobába mentem. Az ajtóban még megálltam felvenni a fekete tornacipőmet és a vékony kis kabátomat. Felkaptam a hátamra a táskát, majd indulás előtt még visszanéztem. Minden reggel elköszönök a lakástól, tudom hogy beteges, de ilyen vagyok. Lehet hogy ezért nincsenek barátaim? Nem baj, megvagyok egyedül is.
Szerencsére amikor lakást vettem, az egyetemtől 6-7 percre (sétálva) találtam rá a kis házamra. Kettő utcára van innen az egyetem. Séta közben zenét szoktam hallgatni, főleg hazait. Van egy kedvenc bandám, a Got7, akiket nagyon imádok. Főleg a leadert, Im Jaebum-ot. Persze a többieket is imádom, de őt egy kicsit jobban. Nagyon jó zenéik vannak, megunhatatlanok. Van még a BTS, akiket szintén nagyon imádok. Nagyon tehetségesek ők is. Nem ismerek nagyon sok bandát, inkább egy-egy zenét tőlük. Például az egyik nagy kedvencem a BigBang-től a Fantastic baby. Hmm.... Most hogy gondolkozok, szerintem sok új bandát nem ismerek. Ha hazamegyek lehet nézelődök majd egy kicsit.
