Szerelem nehézségekkel

3.rész: Mit adjak?

Már csak 1 hét van a fanmeeting-ig. Nagyon nagyon várom már. Ma szombat van. 8-kor keltem, gondoltam ma főzhetnék valamit. Nem akartam átaludni az egész napot. Arra jutottam, hogy Korean fried chicken-t fogok csinálni, megkívántam.

A konyhába érve tudatosult bennem, hogy nincs itthon hús hozzá, ami a fő alapanyaga.

Felöltöztem és elmentem a közeli boltba, reménykedve hogy nekik van csirkéjük. Amikor odaértem, láttam hogy zárva vannak. Aishh. Mindegy, akkor keresek másik boltot. 10 perc séta után találtam egy hentest és szerencsémre nyitva volt. Megvettem gyorsan a kellő mennyiségű húst és hazasiettem.

Hazaérve rápillantottam a telefonomra. Úristen. Már 9:30 van. Sose leszek kész. Közben egy csetfejre lettem figyelmes, ami hirtelen megjelent a kijelzőn. Hyuna volt az:

Hyuna: Szia Seo. Remélem nem zavarok. ☺️
Seo-Hyun: Szia, csak főzök. Azon kívül nem zavarsz.
Hyuna: Uuuuu... Mit főzöl?
Seo-Hyun: Korean fried chicken-t. Szereted?
Hyuna: Nagyon. 😍
Seo-hyun: Gyere át kb egy fél óra múlva és együnk együtt.😉
Hyuna: Komolyan? 😱
Seo-hyun: Igen, gyere nyugodtan.
Hyuna: Köszönöm, akkor fél óra múlva ott vagyok. Puszi.
Seo-hyun: Szia.

Legalább lesz társaságom. Gyorsan megcsinálom a kaját. Utána megterítek 2 főre. Kíváncsi vagyok ízleni fog e neki.

A terítés közben azon gondolkodtam mit adjak majd a fiúknak. Azért mégsem lenne szép ha csak úgy üres kézzel odaállítanék hozzájuk. Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes.

- Szióka - integetett Hyuna.
- Szia, gyere csak be - arrébb álltam hogy be tudjon jönni.
- Nagyon jó illata van - lépett a konyhába.
- Köszönöm, remélem az íze is jó - vakartam a fejem.

Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Hyuna nagyon gyorsan befalta, ami arra enged következtetni, hogy jól sikerült. Rámosolyogtam. Olyan édes volt mint egy 4-éves kislány, aki a kedvenc ennivalóját kapta. Miután megettük, elmosogattam és elpakoltam. Mondtam Hyuna-nak hogy addig nyugodtan nézzen körbe a házban.

Amikor mindennel kész lettem, kimentem a nappaliba. Ott ült Hyuna és a Got7-es párnámat tanulmányozta.

- Nagyon szereted őket - következtetett.
- Igen, eléggé - mondtam.
- Várod már? - kíváncsiskodott.
- Igen - hajtottam le a fejem - De nem tudok mit adni nekik.
- Nyugi kitalálunk most valamit - fogta meg a kezem - Szerencse hogy átjöttem.

A rövid beszélgetésünk után kb 1 percig csendben ültünk és egymást néztük. Nem akartam olyat adni nekik amit mindenki más. A hajpántok nagyon unalmasak, ahogy a kis plüssök is. Valami személyeset, valami sajátkészítésű ajándékot akartam nekik csinálni. Mindenkinek különbözőt.

Jaebum-nak nem volt nehéz kitalálni, valami szivecskéset. Bambam-nak valami macskásat, hiszen oda van értük. Yugyeom-nak valami tánccal kapcsolatosat, nagyon profin táncol. Jinyoung-nak valami perverzet akartam, nem akarom hogy rosszul érezze magát. Jackson-nak valami aranyosat akaratam, mert megérdemli. Mark-nak valami kis apróság jutott az eszembe. És végül de nem utolsó sorban Youngjae-nak pedig valami kutyásat akartam, nem tudom sikerül e.

A probléma már csak az volt, hogy nem voltak itthon dolgok. Felírkáltam egy papírra hogy mik kellenek és elindultunk Hyuna-val beszerezni őket. Sok apróságot kellett venni, köztük sok színespapírt, gyufásdobozt, festéket, ragasztót, ollót, táskát stb. Elmentünk egy mindenes boltba. Megbeszéltük Hyuna-val hogy ki mit fog megkeresni. Rá jutott a képeslap, festék, ecset, színespapír, csipesz és a gyufásdoboz rám pedig a táska, égő, csipesz, ragasztó, karkötőalap és a kartonpapír. Szerencsénkre mindent találtunk, és pont olyanokat amiket szerettem volna.