Szerelem nehézségekkel

2.rész: A vásárlás

~Egy héttel később...

El sem hiszem, hogy már egy hét eltelt. Már csak 2 és fél hét van a fanmeeting-ig. Nagyon izgulok. Fura egy ember vagyok, de minden reggel amikor felkelek ezen kezdek el gondolkodni. Most, így hétfő reggel 6:30-kor is már ezen agyalok. Nem tudom, hogy ez normális-e.

Mikor kiagyaltam magam, kikeltem az ágyból és elkezdtem ruhát keresni. Benéztem a szekrénybe és kb csak fekete ruhákat láttam. Sokat tűnődtem, de végül egy fekete szett mellett döntöttem. Azon gondolkozok most, hogy lehet suli után elmegyek ruhát venni magamnak. Kipróbálok pár színesebb darabot is, és szerintem elhívom Hyuna-t. Kell valami jó ruha, fekete göncökbe csak nem lenne szép elmenni.

Miután sikerült felöltöznöm, elindultam a fürdőbe - mint minden reggel - hogy kezdjek valamit a fejemmel. Amikor belenéztem a tükörbe, rendesen megijedtem. Az arcom halál sápadt volt, úgy néztem ki mint egy zombi. Jó, lehet azért, mert minden nap késő estig fentvagyok hogy hallgathassam a hangjukat. Szerintem teljesen rájuk függtem. Na sebaj. A hajam a másik fele volt a rémületemnek. Nagyon össze-vissza állt. Megmostam az arcom, meg a fogam. A hajamat megpróbáltam lófarokba kötni, több kevesebb sikerrel.

Szenvedésem után a konyhába mentem. Tegnap vettem egy pár dolgot itt a közeli boltban. Kivettem a hűtőből a teámat, és a tegnap előre megcsinált 2 szendvicset. Elraktam őket a táskámba.

Az előszobában elvégeztem az utolsó simításokat az indulás előtt. Mielőtt kiléptem a házból visszanéztem.

Nagyon jó idő volt ma reggel. Egy felhő sem volt az égen. Csicseregtek a madarak, és nyíltak a virágok. Úton a suliba zenét hallgattam, méghozzá a srácokat. Nagyon nagyon rájuk kattantam. Kb 2 számot sikerült meghallgatnom mert a suli kapujában találtam magam. Kivettem a fülemből a fülhallgatót. A bejárat felé sétálva megállított pár srác az évfolyamról.

- Szia - köszönt az egyik - Tudsz segíteni a pénzügy dolgozatnál?
- Sziasztok - köszöntem vissza - Persze.
- Nekem is? - kérdezte a másik 3 srác egyszerre.
- Hát megpróbálok, ennyi embernek még nem segítettem egyszerre - gondolkoztam.
- Köszönjük - mondták majd tovább beszélgettek.

Hmm... Úgy látszik én vagyok "a stréber, aki mindenben segít". Nem fontos. Elindultam a bejárat felé. Amikor beléptem megcsapott a diákok beszélgetésének zaja. Nem nagyon foglalkoztam vele. Továbbmentem a terem felé. A teremben megláttam Hyuna-t. Intettem neki, majd odamentem hozzá. Amióta átmentem hozzá, egyre jobb a kapcsolatunk. Minden nap írunk, vagy beszélgetünk. Jó érzés, hogy van egy barátom.

- Szia - köszöntem, majd levágtam a földre a táskámat - Tanultál pénzügyre?
- Szia - nézett rám kérdőn - Dogát írunk?
- Igen - nevettem - Ezek szerint nem igazán.
- Ugye tudsz segíteni? - nézett rám bociszemekkel.
- Hát figyelj, ma a saját dolgozatomon kívül eddig csak 4-et írok pluszba, szerintem a tiéd még belefér - játszottam meg magam.
- Lemaradtam - kerekedett el a szeme - Kinek írod még?
- Az előbb az udvaron elkapott 4 srác hogy segítsek nekik - vontam meg a vállam.

Csengetés után egyből megkaptuk a dolgozatot. Mivel ez csak egy röpdolgozat, ezért csak 4 kérdésből állt. Gyorsan végigfutottam a kérdéseket, majd a válaszokat 5 példányban igyekeztem leírni zsepikre. Mikor jeleztem a többieknek, hogy kész vagyok, megkezdtük a tervet. Egyesével zsepit kértek tőlem, aki a megbeszélt módon 2 zsepkendőt adott mindenkinek. A tanár kicsit furcsálta hogy most lett hirtelen taknyos mindenki, de nem fordított rá nagy gondot. Mikor Hyuna-nak is átadtam a zsepit, felálltam és kivittem a dolgozatomat a tanári asztalra. A tanár egy kis ideig furcsán nézett rám, de mielőtt bármit is tudott volna mondani hátatfordítottam és a helyemre mentem. A többiek is követték a plédámat, kik egyesével kik kettesével mentek ki az asztalhoz.