•KILL THIS LOVE• [Draco Malfoy fanfiction]

"Tisztelt Mrs.Blacksmith!"

Reggel elég korán kidobott az ágy. Ezért úgy döntöttem lecsekkolom a postaládát,hátha a számlákon kívül jött nekem is valami. Igazából nem nagyon szoktam levelet kapni,de mindig reménykedek hogy valaha én is kapni fogok egyet. Lementem a földszintre,onnan ki a postaládához. Kinyitottam. Számla...számla...egy képeslap a nagyitól...majd később kinyitom,gondoltam magamban. De egy levélen megakadt a szemem. Nem csak azért mert egy furcsa piros pecsét volt rajta,hanem Nekem volt címezve.
Bementem a konyhába,leraktam a számlákat. Majd anyu vagy apu kinyitja. Szét nyitottam a levelet és elkezdtem olvasni.

Tisztelt Mrs.Blacksmith!
  Örömmel értesítjük önt,hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolába. A tanszerek listáját mellékelten elküldjük!
Üdvözlettel:
Minerva McGalagony igazgatóhelyettes

-Mi ez az egész? tartottam értetlenül és totálisan összezavarodva a kezemben a levelet.
-Ideje leülni kislányom. Van miről beszélni. tette rá a vállamra anya a kezét. Időközben lejött anyu is.
Leültünk a nappaliba.
-Nem kéne aput megvárni? kérdeztem kicsit feszengve.
-Apád dolgozni van kislányom. De ez egy olyan dolog ami estig nem várhat. nézett rám komolyan.
-Akkor? Mire vársz? Ne kertelj. sürgettem anyut.
-Nem mi vagyunk az igazi szüleid. Az igazi szüleid varázslótámadás áldozatai lettek. hajtotta le anyu szomorúan a fejét.
-HOGY MI? ÉS EZT ENNYI ÉVEN ÁT TITKOLTÁTOK?! MÉGIS MIKOR AKARTÁTOK ELMONDANI? HA? kiáltoztam magamból teljesen kikelve.
-Nyugodj meg lányom. Ez még nem minden. halkított  le és vissza nyomott a kanapéra.
-Boszorkány vagy. Méghozzá aranyvérű.
-Boszorkány? Aranyvérű? Mi van? teljesen értetlen,dühös voltam.
-Blackék és Malfoyék után a Blacksmith família a harmadik legtisztább vérű család a varázsvilágban. Generációkra visszamenőleg mindenki varázsló és boszorkány volt. magyarázta anya.
-Már hogy lennék tisztavérű mikor éveken át emberekkel éltem,és felvettem az idióta szokásaikat? horkantam fel.
-Vigyázz a szádra Isabella! Ne felejtsd el hogy mi neveltünk fel,mi etettünk,és ruháztattunk! Hálásnak kéne lenned! korholt meg "anyám".
-Hálásnak? Mire?! Hogy ennyi évig titkoltatok ilyen dolgot?! Na ne röhögtess! nevettem fel gúnyosan.
Ekkor olyat tett amire nem számítottam. Megütött.
-Hálátlan kölyök! Takarodj fel a szobádba! És a Roxfortba nem mehetsz el! kiabált utánam. A lépcső aljában megtorpantam.
-Majd meglátod. mosolyodtam el ravaszan.
Elfogok szökni. Határoztam el magamban. Méghozzá mikor elalszanak a nevelőszüleim.