Hiányzol... [M&M]

#3

M:Na és mit akarsz csinálni?  -kérdezte mosolyogva-
É:El mehetek sétálni?  -kérdeztem félénken-
M:Persze menjünk -indult meg-
É:Mármint én egyedül -tettem a kezem a fiú melkasára-
M:Óh..értem persze menj csak -mondta szomorúan
É:Mac biztos? -kérdeztem aggodóan-
M:Igen nyugodtan  -vetett felém egy halvány mosolyt- de láttam rajta hogy attól még szomorú
Nagyon megsajnáltam ezért oda mentem és megöleltem ugyanis tudtam hogy ez lesz az utolsó
É:Kérlek vigyázz magadra és Tinusra is  -mondtam majd könnyezni kezdtem-
M:Mi? Ezt nem értem hogy érted hogy vigyázzunk magunkra?  -kérdezte értetlenűl-
É:Csak igérd meg kérlek
Hogy soha nem engeded hogy Tinus valami örűltséget csináljon es magadra is épp így fogsz vigyázni-néztem rá könnyekkel teli szemmel-
M:Igérem -majd megölelt-
É:Szia Mac!
M:Szia Lili!
Majd kiléptem az ajtón és a kedvenc helyemre mentem egy helyekkel körülvett tó volt nem messze a Gunnarsen háztól (és a milyenktől)
Ezen a helyen nagyon sok emlékem van még tavaly a legjobb barátnőmmel voltunk itt Norvégiában nyaralni és akkor talátuk ezt a helyet röktön a kedvencünk lett
Oda mentem a vízhet majd összeestem és sírni kezdtem
É:Miért régen minden olyan jó volt miért kellett mindennek ilyen hamar véget érnie miért?
Kérdeztem nem tudom kitől de kérdeztem bezzeg választ nem kaptam majd meg láttam egy sziklát kb 20 méter magasan felálltam
mikor felértem odaálltam közvetlen a szélére és lenéztem
Nagyon mély volt az alján föld volt nem víz egy hirtelem ötlettől vezérelve hátraléptem majd elrugaszkodtam és levetettem magam a mélybe csak zuhantam és zuhantam
"Úgy kell nekem úgysem szeret senki sem"
Ez a mondat járt a fejemben majd egy éles fájdalom mindenhol és egyszercsak se kép se hang
VÉGE....mondtam magamban......vége....momdtam remélve hogy ezt nem élem túl

*Mac szemszöge*
Miútán Lili elment nagyon rosszul éreztem magam miaz hogy vigyázzunk magunkra miaz hogy csak úgy elment egyedűl
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben
T:Hali  -batyogott le a lépcsőn a testvérem-
M:Hali  -mondtam még mindig a gondolataimba merűlve-
T:Lili?
Nem mondtam semmit mert csak Lilin járt az eszem
T:Mac? -legyezett a szemem elött-
M:ó...bocsi  -ráztam meg a fejem-
T:Semmi baj de hol van Lili?
M:El ment sétálni
T:Mikor?
M:kb kettőkor miért?
T:KETTŐKOR???!!!
M:Igen miért?
T:CSAK MERT MÁR TÍZ ÓRA VANNN!!
M:MIVANNN????
M:Hol a faszomban lehet???  -vettem elő a telóm majd tárcsázni kezdtem a számát-
Közben majd kiugrott a szivem a helyéről
M:Vedd már fel az istenért Lili!!!
T:Gyere keressük meg
M:Merre?
T:Nem tudom de nem ülhetünk itt tétlenül lehet hogy valami baja lett vagy rosszul lett
M:Tinus.....itt bevillant mikor azt mondta hogy vigyázzunk magunkra
T:Mivan?
M:Mielött Lili elment azt mondta vigyázzak magamra és rád is  -néztem rá ijedten
T:Ugye nem arra gondolsz?
M:Szerintem de
Majd egyszerre patantunk fel és hiper gyorsasággal kezdünk el futni már minden helyen megnéztük kivéve egy helyen most éppen oda tartunk (futunk)
Egy tó volt ott hegyekkel körbe véve el kezdtünk megkerülni a tavat majd a földön láttam meg valakit mikor megláttam csak remélni tudtam hogy nem az akire gondolok
M:LILI!!! -ordítottam torkom szakadtából- majd oda rohantam hozzá és letérdeltem majd a fejét az ölembe vettem
M:Uram atyám Lili jól vagy?  -néztem könnyezve végig rajta-
M:TINUS HÍVD A MENTŐKET MOST!!!!!!!
Mite Tinus ide futott majd gondolkozás nélkűl hívta a mentőket már kb bőgtem de Tinus is nagyon megijedtem hogy valami komolyabb baja esik

*Lili szemszöge*
Mikor felkeltem egy fehér szobában találtam magam gépekre kötve mindenen fájt de csak egy kérdés volt a fejemben

Miért nem haltam meg?.....

-folytatás követketik-