Hiányzol... [M&M]

#10

Miután Tinu megitta a kávéját lementünk a nappaliba Mac és Tori a tv-t nézték összebújva olyan aranyosak voltak
T,É:Sziasztok!
-ültünk le melléjük a kanapén
V,M:Sziasztok! -köszöntek mosolyogva-
M:Tesó nincs kedved fifázni? -kérdezte Mac reménykedve hogy Tinus igent mond-
T:Naná -mosolygott-
Majd ez után leültek elindították a játékot és a kanapén hátradőlva játszottak
Én meg Tori addig ki mentünk a konyhába
É:Na mesélj mi volt tegnap este -könyköltem el a pultra várva a válaszra-
V:Igazából miután ti is felmentetek azután mi is aztán beszélgettünk egy kicsit majd...-pirult el-
É:Majd? -kérdeztem izgatottan-
V:Mac megcsókólt -mondta mosolyogva-
É:Úgy tudtammmm -ugráltam és pörögtem ordibálva-
V:Na de most mesélj te -nézett rám perverzül-
É:Hát igazából...*itt elmeséltem neki mindent ami attól kezdődött hogy feljöttünk egészen ma reggelig*
V:Awhh annyira aranyosak lennétek együtt
Mire én csak néztem Tinusra mosolyogva
V:Annyira örülök -mosolygott rám-
É:Mégis minek? -kérdeztem értetlenűl-
V:Hát tudod nagyon régóta nem láttalak ennyire boldognak mióta tudod.. -nézett rám szomorúan-
É:Bevallom én sem hittem volna hogy leszek még valaha boldog de most ugy néz ki hogy jó úton haladok-mosolyogtam-
V:Nagyon jó igy látni téged -mosolygott rám-
É:Nagyon szerencsésnek érzem magam tudod mióta megtörtént az az eset -itt Tori levágta miről beszélek-
Azt hittem örökre egy depressziós nyomorék leszek de most hogy Tinus és Mack jelen van az életemben egyszerűen a legszörnyübb napjaimon is fel tudnak vigyáznak rám és érdekli őket hogy mi van velem és ez olyan dolog amit eddig nem nagyon kaptam meg senkitől és nagyon hálás vagyok nekik -vigyorogtam Torira néztem majd a kis szöszikre-
V:Örülök hogy végre kezd egyenessé válni az életed rád fért már -nézett a szemembe-
Ezen csak mosolyogni tudtam
É:Na de én oda megyek Tinushoz te is menj oda Machez és búj oda hozzá biztos örülni fog neki -mosolyogtam-
-Majd mind a ketten odamentünk-
É,V:Sziasztok -köszöntünk a fiúknak mosolyogva akik a játékba voltak teljesen elmerűlve de annyira hogy nem is figyeltek ránk-
É:Hahó Titus -legyeztem a szeme elött de észre sem vett-
Szoval gondoltam nagyon vicces leszek így kikaptam Titus kezéből a kontrollert
(Erre bezzeg egyből felfigyelt)
És futni kezdtem vele Titus mosolyogva utánam kezdett futni gyorsabb is volt mivel hát azért a bokám még nem az igazi probaltam megtenni mindent hogy ne kapjon el
V:Olyan aranyosak együtt -mondta Tori minket figyelve-
M:Igen tényleg -mosolygott-
M:Még soha nem láttam szerelmesnek az öcsémet
V:Tudod Liat már őszintén mosolyogni is rég láttam -sóhajtott Tori egy nagyot-
Mire Mac érdeklődően figyelt
V:Tudod Lianak nagyon rossz multja van hogy miért nem akarom elmondani ezt inkább neki kéne de sok szörnyüségen ment át láttam már őt boldognak mosolygott sokat mindent pozitívan látott mindenkit bátorított hogy soha ne adja fel -meselt Tori rólam mosolyogva Mac meg csak érdeklődve hallgatta-
De láttam már őt összetörve mikor a sírástól levegőt nem kapott mikor az egész élete egyik percről a másikra maga a pokol lett nagyon erős lány a legerősebb akit valaha láttam -úgy nézett rám mintha felnézne rám vagy büszke lenne rám-
M:Bár nem tudom mit élt át de én is szeretném ha boldog lenne nagyon fontos nekem -mondta Mac mosolyogva és egyben elképedve a hallottak alapján-
V:Ezért is örülök hogy ti mellette vagytok és látom Lian hogy jelenleg ti vagytok neki a legfontosabbak és szerintem joval több érzelmet táplál Tinus iránt mint puszta barátság még akkor is ha ezt még nem valotta be magának
M:Szerintem Tinus felöl kölcsönös az érzés -mondta Mac egyet értően-
(Visszatérve a kis kergetőzésünkre)
Tinus még mindig nem kapott el
Kifutottam az udvarra ott viszont utolért hátulról átfogta a derekam majd felemelt es megpörgetett
Mire mind a ketten csak nevettünk
Tinus utána letett és szembe fordított magával
É:Vald be hogy nehéz volt engem elkapni -néztem rá büszkén de szerintem amúgy csak hagyta magát-
T:Nagyon nehéz volt -forgatta meg a szemét mosolyogva-
É:Na de azt senki nem mondta hogy meg is kapod -utaltam a kontrollerre-
T:És ha elveszem -nézett rám pimaszul-
É:És ha nem adom -mondtam mosolyogva majd hátrálni kezdtem de Tinus időben kapcsolt
két kezét a derekamra tette és visszahúzott magához olyan közel hogy a szánk már kb súrolták egymást-
T:Biztos vagy te abban -nézett mélyen a szemembe mosolyogva-
Természtesen elvesztem a gyönyörű szemeiben hirtelen beparáztam és probáltam hátrálni Tinustól
T:Innen nem szabadulsz amíg meg nem kapom a kontrolleremet -hunyorított-
É:Jolvan tessék -nyújtottam át neki az említett tárgyat durcásan
-folytatás következik-

(Na henlo henlo tudom nagyon rég volt rész és ez sem a legjobb de azért remélem tetszik igyekszem aktívabban jelen lenni itt is)

Love you all!❤