Rebeka és Atosz

203 0 5
                                    

Szombat délután van. Ma a kutyasétáltatáson kívül képtelen voltam bármi értelmeset is csinálni. Egész nap csak Atosz és az idióta üzenetei jártak a fejemben. Egyszerűen ezt a pasit nem tudom kiverni a fejemből, mióta az utcán szó szerint egymásba botlottunk. Hetek óta csetelünk, képeket küldözgetünk egymásnak és telenonálunk. Élőben az első találkozásunk óta nem láttuk egymást, de úgy érzem, máris közelebb kerültem hozzá, mint bárki máshoz az életemben. Hagytam, hogy magával ragadjanak Atosz és az őiránta fűzött érzelmeim. Jaj, mi lesz így velem, szegény Rebeka. Ah, mindegy, ma estére mindenesetre áthívott magához. Gondolkodás nélkül igent mondtam neki, habár mások kicsit furán nézik, hogy kihagyjuk a szokásos randevúkat és egyből a lakásán kezdjük. Na szép, mondhatom... Már teljesen elkészültem ma estére, csak úgy 5-ször öltöztem át, és talán most egy fokkal vadítóbbra sminkeltem magam. Taxival megyek át hozzá, lehet, hogy az éjszaka görbére fog sikerülni, ki tudja?
Kiszállok a taxiból, tűsarkúmban hip-hop eltipegek a bejárathoz. Ajaj, úgy érzem, pillangók repkednek a hasamban. Nyugalom Rebeka, mély levegő, álladat szegd fel és mosolyogj. Próbálok így is tenni, de csak annyi jön össze, hogy 220-as pulzussal, enyhe görccsel a hasamban és gombóccal a torkomban felcsengetek hozzá. Máris hallom határozott lépteit, látom, ahogy elfordul a kilincs, és hirtelen az ajtó mögött megjelenik ő maga, Atosz személyesen.

-Szia! -köszönök neki.
-Gyere be! -mondja lényegre törően, átugorva a köszönést.

Beljebb lépek, segít levenni a kabátomat, és felakasztja. Felém fordul, és szinte érzem a bőrömön, ahogy tüzes szemével végigmér és elkalandozik a testemen. Közben titokban próbálok én is egy pillantást vetni széles vállára, duzzadó mellizmára. Úristen, Atosz eszméletlenül sármos. Minden mozdulatából árad a szenvedély.

-Kérsz valamit inni? -szakítja félbe ábrándozásomat.
-Oh, csak egy bögre te...
-Tequilát? - vág a szavamba. Pedig én teát akartam mondani. Nem is értem, hogy lehet egy bögre tequilát inni. Néha érdekes észjárása van Atosznak. Egyébként is megfogadtam, hogy nem fogok ma este alkoholizálni. Legalábbis nem egyből. És nem sokat.
-Nem, nem kérek tequilát, köszönöm. -utasítottam vissza határozottan. Legalábbis annak szántam, amíg Atosz mélyen a szemembe nem nézett.
Jaj. -Inkább igyunk pezsgőt, mit szólsz? -ajánlottam fel neki. Nah, eddig tartott az a csoda nagy magabiztonságom.
-Nagyon jó! Van is egy üveggel behűtve.

Átmegyünk a káprázatosan menő konyhájába, és Atosz elő is kap két poharat és egy pezsgőt a hűtőből. Egyszerűen imádom nézni, ahogy elegáns és határozott mozdulatokkal kitölti az italt. Egy csepp sem folyik mellé, hibátlan.

-Csírsz! -koccintunk, kortyolunk a pezsgőből, majd azt veszem észre, hogy Atosszal szemtől szemben vagyunk, hirtelen megragadja a derekam és magához húz.
-Rebeka... ugye emlékszel, mikről cseteltünk?
-Oh, hogyne emlékeznék. -hát igen... azt hiszem csetelés közben kicsit jobban eleresztettem magam, mint szoktam.
-Most itt vagyunk kettesben, egymásnak -szikrázó szemével rám néz, és még szorosabban átölel- itt van a pillanat, amiről annyit beszéltünk.

-igaza van, sajnos, vagy nem sajnos, nem tudom. Ráhelyezem mellkasára a kezem, érzem, milyen hevesen dobog a szíve. Ránézek az arcára, látom, hogy a pupillája teljesen kitágult, és szemével hevesen fürkészi tekintetemet. Egyszer csak közelebb hajol, és megcsókol. Oh, milyen forróság árad a csókjából. Két kezével tartja arcomat, de az egyik keze végigcsúszik a nyakamon, és a mellemnél köt ki. Forróság és bizsergés tölti el a testemet. Közben érzem, hogy Atosz szíve egyre szaporábban ver, és szájával egyre hevesebben csókol. Erős kezével letépi blúzomat, és segít megszabadulnom egy-két ruhadarabomtól. Ajaj, innen már nincs menekvés. Azt hiszem, végérvényesen belezúgtam Atoszba, pedig barátnőim mindig óva intettek az ilyen szívtipró, Atosz-féle pasiktól. Most ez sem érdekel. Csak rá vágyok, és arra, ami köztünk van. Közelség, forróság, szenvedély. Teljesen átadom magam ezeknek az érzéseknek, és Atosz kezébe helyezem sorsom. Most éppen szó szerint. Hihetetlenül feszül Atoszon ez az ing. Széttépem, mert látom, dagadó mellizma már nagyon kikívánkozik. Nem telik bele egy-két szempillantás, és azt veszem észre, hogy ott ölelkezünk anyaszült meztelenül a konyhában! Úristen, a konyhában?! Végigfut a szemem Atosz felsőtestén, a kockáin és azon a bizonyos V-alakú izmon, amely megragadja a figyelmem, és Atosz hatalmas, lüktető férfiasságára vezeti a szemem. Atyaég, de gyönyörű! Nem bírok neki ellenállni, és hirtelen megragadom. Erre Atosz felsóhajt.

-Érzed, Rebeka? -kérdi- érted lüktet benne a szenvedély.

Nagyon is érzem, forró és kőkemény. Atosz egyszer csak megragad, és felrak a konyhapultra. Elkezdi csókolgatni a mellem, majd egyre lejjeb halad, és érzem, ahogy ajkaival hozzáér, és elkezd kényeztetni. Olyan heves tűz tölti el a testem, amit nagyon rég nem éreztem. Vagy talán még soha. Így, mint Atosz, senki sem kényeztetett. Egyszer csak mindent magával söprő hullám fogott el, és hangos sóhajtozások és nyögések közepette egy hatalmasat élveztem, amibe nem csak az egész testem, hanem még a konyha is beleremegett. Még Atosz is meglepetten nézett rám. Hihetetlen könnyűnek és felszabadultnak éreztem magam, csak úgy úsztam a boldogságban. Beletelt néhány percbe míg a szívritmusom visszaállt, és a lélegzetem lenyugodott. Ott ültem a konyhapulton, és csak néztem Atosz csillogó szemeit. Egymásra mosolyogtunk, majd Atosz rátette a kezemet a férfiasságára. Kemény volt, mint egy vasrúd, de tüzes, akár egy vulkán, amely most készül kitörni. Najó, remélem, ez a vulkán, amit a kezemben tartok, nem most fog kitörni... Atosz egyik kezével megfogja a pezsgőt, másikkal pedig a kezemet.

-Gyere, menjünk szobára. -súgja a fülembe sokat sejtető hangsúllyal.
-Jó -egyezek bele, most már nem agyalok semmin.

Nem is lett volna időm agyalásra, mert Atosz hirtelen karjaiba vett, és berohant velem, na persze meg a pezsgővel, a szobába, majd óvatosan lerakott az ágyba. Úristen, úgy érzem, holnap reggelre ezt az ágyat le fogjuk amortizálni!

————————————————————————
Kérlek, ha tetszett, nyomj egy csillagot. Köszönöm. 😘

Rebeka és Atosz Место, где живут истории. Откройте их для себя