Rebeka és Atosz

Harmadik

Nem hiszem el ezt az embert -duzzogok magamban a tükör előtt ülve.- Három napja, hogy átmentem hozzá. Három napja, hogy nála aludtam, és történt egy kis... khm... ez meg amaz. De, hogy azóta semmit sem ír, nem hív, nem keres sehol? Nem hiszem el, hogy ennyi dolga lenne, és nincs ideje annyit írni legalább, hogy:
"Na mizu van?"
Ahogy az idióta lüke férfiak szokták ezt ilyenkor. De ez a féleszű Atosz még ezt a szintet sem üti meg. Ajaj, Rebeka, Rebeka, minek álltál egyáltalán szóba ezzel a liliomtipróval? Minek? Miért nem hallgattál inkább öreganyád tanácsaira? Tessék, kaland kellett? Megkaptad. Most örülsz? Félig... vagy semennyire sem, NEM TUDOM! Barátnőim is óva intettek Atosztól. Hisz bűzlik róla, hogy falja a nőket! Kész! Megszerezte amit akart, megkaparintott engem, és most teljesen leszar. Csodálatos! Ki vagyok hajítva, ignorál!!! Eddig tartott a figyelme, ennyire képes. Pasik. Tette nekem a szépet, csábított, becézgetett, én meg hittem neki. Aztán hirtelen kész, semmi! Egy nagy, fénylő, zöld pipa vagyok a listáján, és ennyi! Egy szemernyivel sem több! Aztán, most biztos a hasonlóan lökött haverjaival egy pofa sör mellett jól kibeszélnek engem, és rajtam csámcsognak. Atosz meg büszkélkedik, hogy:
"Jajj, így megfektettem, meg úgy megfektettem ezt a nőt, még a konyhában is csináltuk."
Remélem legalább azt mondja, "jó csaj" vagy "tuti 10 pontos csaj" vagyok. Kíváncsi vagyok, vajon milyen kis hazugságokkal fűszerezi a sztoriját, hogy a haverjai szemében ő legyen a félisten... Najóóó, hát azt tényleg meg kell hagyni, hogy ő egy félisten... De lehet, hogy egy megtestesült görög istenség... Ez az idióta név is, hogy Atosz... Ki talál ki ilyet magának? Csakis egy olyan személy, aki totál meg van részegülve magától, és büszkén pöffeszkedik a tükör előtt, és majd elájul a tökéletességétől... Nahát, Atoszról ezt pont el tudom képzelni. Csak miközben ott feszít egymagában, vajon
gondol-e rám? Vajon gondol-e arra, hogy én teljesen odaadtam magam neki, feltárulkoztam előtte, a kezébe helyeztem a sorsom és a szívemet is beleadtam abba a csodálatos éjszakába? Merthogy nekem ez gyönyörű volt, és emiatt volt ennyire jó. Nekem ez igenis számított... Ajj, hát nyilván kurvára nem gondol erre!! Mert elvakítja az ő teljhatalmú császársága!! Ha tudná, most mennyit dühöngök miatta. Ha itt lenne, nem dőlnék be a villanó mosolyának, de nem ám. Legszívesebben leordítanám a buzi fejét, hogy hogy tehet ilyet??!! Hogy lehet ilyen vadbarom állat???                                                                               

Hajj, hajj... most mit csináljak? Ez a fránya élet. Najó, azt hiszem, most van az ideje egy forró fürdőnek. Magamhoz veszek egy bort, és megyek, kisírom magam a kádban...

————————————————————————
Kérlek, ha tetszett, nyomj egy csillagot. Köszönöm. 😘