(L°)
Egész éjjel Wanda álmait jártam, így nem vettem észre, hogy a boszorkány varázs ereje szinte teljesen szétszedte a szobát, minden romokban állt, az ablakok kitörtek a reggeli, hideg szél végig simított az arcomon, a padlón lévő üveg szilánkokon megcsillant a nap.
Tudtam, hogy a bosszúállók még ma vissza visznek Asgardba, azért, mert szerintük nem tudtam segíteni Wandának. Nem akartam rossz érzést okozni szegény lánynak, és felébreszteni se, így hát egy levelet hagytam neki, és egy smaragd köves nyakláncot.
Felálltam, körülnéztem, a perifériámból, mintha láttam volna a kék hajú lányt a szoba sarkában, de mikor odafordultam már nem volt ott, úgy éreztem kezdek megőrülni. Mintha valami baj lett volna. A fejem égetően fájni kezdett, a látásom elhomályosodott, egy női sikolyt hallottam, a lábaim összecsuklottak, és a térdeimre estem és elájultam. Másra nem emlékszem.
(W°)
Egyedül ébredtem egy elhagyatott robbanási helyre emlékeztető szobámban, gyorsan észrevettem, hogy Loki már nincs velem. Szomorú voltam, azonnal hiányozni kezdett Loki. Talán még számítottam is rá hogy nem lesz már velem, a szívemben üresség támadt, fejemben egy érdekes kérdés fogalmazódott meg."Vajon szerelmes lettem?"
Az barna fából készült éjjeli szekrégyen megpillantottam egy sárgás papírra, gyöngy betűkel írt levelet, és egy smaragd köves nyakláncot, amelyen szépen megtört a fény, kibontottam a levelet és elkezdtem olvasni...
Woppá...💚🐍💚
