𝓤𝓷𝓫𝓮𝓵𝓲𝓮𝓿𝓪𝓫𝓵𝓮 - Haikyuu fanfiction HUN

~2~

  Belépve a terembe egyből az Aoba Johsai szúrós pillantásai fogadtak minket.. pedig még nem csináltunk semmit. Leültünk a lelátónál lévő székekre, kicsit messzebb a többi csapattól. A velünk szemben lévő oldalon Kurooék helyezkedtek el egy fekete melegítős csapattal együtt, bizonyára ők a Karasuno. Egyre több csapat érkezett a tornaterembe és a helység is egyre élettel telibb lett. Mellettünk pont a Johzenji ökörködött.
Pár perc múlva újból egy viszonylag hangosabb társaság lépett be a terembe, így ismét az ajtó felé néztem és... BUMM a szívem kihagyott egy kisebb ütemet. Lehet, hogy nagyon régen láttam de még így is felismerem. Az ajtóban nem állt más, mint Akaashi Keiji és a csapattársai. A fiú akibe már régen beleszerettem -de úgy látszik az érzések még mindig nem múltak el- és akinek nehezen tudnék újra a szemébe nézni. Azok után nehezen..

   -Föld [Név]nek -legyezte meg előttem a kezét Semi.

   -Huh? Mi? -kaptam fel a fejem.

   -Már két perce várjuk a válaszodat. -mondta Goshiki.

   -Mire?

   -Istenem [Név].. -sóhajtott fel Semi.

   -Oho? Hova figyeltél egész eddig? -hajolt át Eita válla felett Tendou.

   -A..az ajtóra, láttad milyen szép színe van? -mentettem a menthetőt.

   -Mert mintha nálunk más színű lenne.. -röhögte el magát.

   -Igen, meeeert.. ez két árnyalattal sötétebb.. -szép volt [Név], szép volt..
Képzeletben meg is veregettem a vállam.

   -Ja, a fehérnek nagyon sok árnyalata van.. -forgatta meg vöröses szemeit. 

A következő pillanatban Emiko lépett be a helyiségbe egy férfivel az oldalán. A csapatok lassacskán elcsendesedtek. A férfi kezében egy mappát tartott, majd azt kinyitva kiemelt belőle pár papírlapot. 

   -Üdvözlök mindenkit! -szólalt meg egy magasabb hangerőn, hogy mindenki halhassa. -Nem rabolom az időtöket sokáig, szóval kérlek figyeljetek ebben a pár percben rám! -miután látta, hogy hajlandóak vagyunk végighallgatni folytatta.
   -Mint azt láthattátok öt tornaterem van a birtokunkban és tizenöt csapatot hívtunk meg. Hármasával lesztek beosztva egy-egy terembe, a listát hamarosan olvasom. Megkérnélek titeket, hogy úgy játszatok mintha a nemzetin küzdenétek, tehát mindeneteket adjátok bele, hogy értékelni tudjunk benneteket. A tábor végére lesz egy nyertes csapatunk is aki egy meglepetésben fog részesülni.. ami lehet nagyon sokat fog segíteni.. -egy pillanatig elhallgatott, utána folytatta.
   -Az első héten délelőtt délelőtt vegyes csapatokat fogtok alkotni, míg délután rendes meccsek lesznek, persze ez néha lehet pont fordítva lesz. Mivel egy teremben csak három csapat van ezért amelyiknek a tagjai összpontszáma a legtöbb lesz az automatikusan továbbjut és délután azzal a csapattal játszik amelyik megnyerte az első fordulót. Ugyanez vonatkozik a második heti meccsekre annyi különbséggel, hogy akkor az öt csapat között alkalmazzuk ezt. Emiko és a többiek már ismertették a szabályokat, hozzájuk fordulhattok bármilyen kérdéssel nyugodtan. És akkor most a beosztások.. -megigazította a kezében lévő lapokat
   -Az egyes számú terem.. -ekkor elkezdte sorolni a megannyi csapat nevét majd végül mi következtünk. -Hármas számú terem Shiratorizawa, Nekoma és az Aoba Johsai. Négyes számú terem Johzenji, Fukurodani...

Ebben a pillanatban nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Tooru és Kuroo egy teremben.. ez egyértelműen egy jó pont, viszont mi és az Aoba Johsai egy helyen.. Istenem miért nem hallgatsz az imáimra?

   -Ennyit szerettem volna mondani. A mai nap szabadok vagytok, a kettes és a hármas termek lesznek nyitva ha fáradni akarok. Használjátok az időt ismerkedésre is, mert lehet, hogy a jövőbeli csapattársaitok állnak előttetek.. Akkor jó szórakozást! -a férfi és Emiko is kimentek a teremből, emellett néhány csapat is elindult gondolom a szállásukra. Hozzánk még Washijo-sensei odajött, hogy elmondja a szokásos "edzői beszéd"-jét. Ezután kicsit szét széledtünk, páran visszaindultak a szállásra, páran röplabdázni mentek és a többiek.. hát.. fogalmam sincs. Én is csatlakozni terveztem azokhoz akik röplabdázni mentek, de előtte még Kurooval szerettem volna beszélni. Az előbb említett személy mintha a gondolatomban olvasott volna, ugynis idekocogott mellém. 

   -Kicsit megdolgoztatjuk a csapatodat ha nem bánod -vigyorgott rám.

   -Álmodozni szabad. Csak majd nehogy megüsd magad a vetődéseknél. -vágtam vissza.

   -Ellened elég nehéz érvelni -röhögte el magát.

   -Ezért ne kezdj bele.

   -Egyébként reméltem, hogy Bokutoék is velünk lesznek de úgy látszik az élet közbeszólt -mondta egy halvány mosollyal az arcán.

   -Bokuto? Ő is itt van? -érdeklődtem meglepetten. 

   -Igen, nem vetted észre? Pedig elég nagy a feltűnési viszketegsége.. 

   -Nem. Melyik csapattal van? 

   -Fukurodani. Akaashival együtt. -akkor, hogyan nem vettem észre?  -De lényegtelen, nem jössz röpizni? A kettes teremben leszünk. -biccentett az ajtó irányába.

   -Rá kell néznem a csapatomra.. -húztam el számat -De majd benézek.. úgyis ott lesztek éjfélig -feleltem, majd egy kisebb nevetés szerűség csúszott ki ajkaimon. 

   -Akkor várunk -intett egyet, miközben az ajtó felé kezdett el sétálni.

Mikor rájöttem, hogy nekem is mennem kéne gyorsan kisiettem a tornateremből, majd át a hármas számúba.

.

.

.

.

.

Woow ez aztán érdekes volt.. szép volt Aus, büszke vagyok rád. 
Csak nálunk van rossz idő? :c Tiszta szürke minden.