Mélyvíz

3. Fejezet

Miután Damian magamra hagyott ebben a hatalmas szobába nekikezdtem a készülődésnek ; a bőröndömből kikaptam egy lenge piros, nyári ruhát ,fehér virágokkal volt díszített . Hozzá egy fehér Converse-t , egy ezüst bokalánccal . Aztán benyitottam az egyik ajtón és a fájdalmas tény szíven ütött , hogy ez nem a fürdőszoba hanem a gardrób . Majd próbálkoztam a másik ajtóval - és igen , ez a fürdőszoba .

A fehér falakon , fekete matt csempe volt , egy hatalmas sarokkád , zuhanyzófülke , a falon egy tükör és minden ami egy fürdőszobába lennie kell . A komód szekrényében minden női szépségápolási termék. Ez biztosan a Nina műve , soha nem használtam ilyen és nem hiszem , hogy most fogom elkezdeni .

Megfésülködtem , majd a hajam egy laza fonásba vezettem , ajkaimra egy halvány rózsaszín szájfényt kentem, amit az arckrém mellett találtam . Belenézve a tükörbe büszkeség töltött el a kinézetem miatt . Megfogtam a telefonom majd kiballagtam a folyosóra . Csak remélni tudom , hogy letalálok a nappaliba anélkül , hogy rossz helyre lyukadnék ki.

— Azt hittem már sosem jössz . - hallottam meg Damian mély dörmögős hangját . Azonnal megpördültem a tengelyem körül, zilálva kaptam rá a tekintetem. Ijedségemre szórakozottan elmosolyodott . Istenem az a mosoly !

— Majdnem eltévedtem . - mondtam inkább magamnak , mint neki. De még a halk hangom is képes meghallani és még mosolyog is rajta .

— Majd megszokod . - szólalt fel mély akkordján , majd elindult felém . Hatalmas tenyerét a derekamra helyezte , amitől enyhén megugrottam .

A bejárat felé kezdett vezetni , majd ugyanahhoz az autóhoz - amivel még pár órája jöttünk . Kinyitotta nekem a hátsó ajtót , majd elmormoltam egy köszönöm-öt aztán megkerülte az autót és ő is beült . Elmondta a sofőrnek az úti célunkat , ő pedig teljesítette a kérést .

Az autóút alatt volt időm elgondolkodni , általában legtöbbször anyán szoktam . Kiskoromba rengeteg mindenre megtanított , főzni , sütni , ugrókötelezni és még kötni is , de amit egy életre megtanultam tőle , hogy nem szabad hagynunk másoknak , hogy befolyásolják az életünk . De mégis , ugyanebbe a hibába botlok újra és újra. Apám nem csak befolyásolta azt , de ítélkezett is felette . Nincs okom panaszra mert eddig még jól bánnak velem és mindenki igazán kedves , de jobban örültem volna ha ez az én döntésemből alakul így nem pedig kényszerből . Mikor kicsi voltam apa megígérte, hogy az lehetek , ami akarok . Olyan életcélt választok magamnak amilyen csak szeretnék és ettől független ő mindenben támogatni fog . Az ígéretét megtörte , hazudott. Vajon mi másban hazudott még?

Néha azért jó lenne egy testvér , akihez fordulhatok tanácsért vagy támogatásért . Ha még a véleménye sem egyezik az enyémmel az kultúráltan de egyenesen kimondja , nem bántásként csak építőjelleggel . Akivel nevethetek , sírhatok , dühönghetek és minden érzelmem meg tudom vele osztani . Aki elfogad és nem ítél el .

— Megérkeztünk, Rachel . - merengésemből Damian hangja húzott vissza , mikor már a kinyitott kocsiajtó előtt állt kezét felém nyújtva . Óvatosan megfogtam , majd egy hirtelen mozdulattal magához rántott . Ezáltal kidolgozott mellkasának ütköztem, zavart a közelsége de nem toltam el magamtól . Egyre jobban akartam érezni a bódító férfias illatát. — Mikor bemegyünk oda meg fogom fogni a kezed , kérlek ne húzd el és ne hisztizz , rendben ? - lehelte ajkaimra végig a szemembe nézve . Viszont az utolsó szót ellentmondást nem tűrő hangnemben kérdezte . Válaszul csak bólintottam . Majd eltávolodott tőlem és elindult a helyiség felé , én pedig követtem .

Egy hatalmas szürke épület elé vezetett , majd mielőtt belépett volna ujjainkat összekulcsolta aztán figyelte a reakcióm . Hatalmas tenyerébe a pici kezem szinte elveszett , de jól esett az ilyesfajta közelség . Viszont azt nem tudtam leszűrni , hogy kényszerből teszi vagy önszántából .