- Értsd meg. Nem tudom mit csináljak vele, Patrick. Olyan fiatal és máris kegyetlenebb, mint egy dementor. Múlt éjjel ott állt az ágyunk mellett és engem bámult. A frászt hozta rám! Nem bírom sokáig. Szeretem, de ez túl sok.
A férfi látta a nő gyötrődését, ezért a karjához nyúlt és nyugtatólag masszírozni kezdte. –Figyelj, ha nem változik a helyzet, van egy hely, ahol szívesen fogadják.
- De te is tudod, hogy oda csak 11 évesen mehet. Patrick! Az még 5 év!
- Megoldjuk Joann. Mindig megoldjuk.
- Anya! – hallatszódott ki a gyerekszobából egy vékonyka kis hang.
A nő arcizmai megfeszültek, majd könnyedtséget színlelve válaszolt. - Igen, kincsem?
- El kell mennem vécére!
- Máris megyek! – kiabálta a nő és férjére kapta a tekintetét. – Találj ki valamit gyorsan! – sziszegte.
- Anya!
- Megyek! – Joann kinyitotta a szoba ajtaját és a kislányra nézett. Sötét tincsei hullámokban keretezték arcát. Hálóruhája félig lecsúszott a vállán, miközben alvástól súlyos szemét törölgette apró kezecskéivel. –Senki sem hinné el, hogy egy igazi kis szörnyeteg – gondolta magában az asszony.
A kislány megfogta anyja kezét és a fürdő felé vették az irányt. Amint az ajtó becsukódott, úgy változott meg a légkör is a helyiségben.
- Celia, jól vagy?
- Igen anya. Nagyon jól vagyok – suttogta a lány. –Idejönnél egy kicsit közelebb? El akarok mondani neked egy titkot – villantott egy angyali vigyort.
A nő félve bár, de odahajolt a kislány elé. – Figyelek.
- Figyelj csak, mert ezek lesznek utolsó szavak amiket hallani fogsz. Te Joann Frewen, kinek anyja boszorkány, apja mugli volt, s a leggyalázatosabb vétket ejtettél a Nagyúr ellen, te áruló! Büntetésed halál! – zengett a hangja. Ránézett a falfehér nőre, odahajolt a füléhez, majd kimondta a halálos átkot: - Avada Kedavra! – a nő holtan esett össze.
Mint aki jól végezte dolgát, cipőcskéivel átlépett az asszony felett és a kilincsért nyúlt, de egyszeriben kivágódott az ajtó és az apjával találta szembe magát.
- Mit tettél?! – ordibált a férfi.
- Semmit apa. Egyszer csak összeesett. Én... - remegett meg a szája a sírástól – én tényleg nem tudom mi történt!
A férfi odasietett a felesége mellé, lehajolt és szorosan megölelte. – Nem tudom mit higgyek Celia. Tudom hogy milyen vagy.
- Azt mondod? – változott meg a hangja. – Honnan is tudhatnád, hogy milyen vagyok? Nem tudja senki. Senki! Érted?!
Fogta apja varázspálcáját és elkiáltotta magát: - Cruciatus!
Patrick elkezdett rángatózni és hangosan kiáltozni a fájdalomtól.
- Bocsi, de nem hat meg. Tudod apa... - váltott egy eszelős mosolyra – te még megúszhattad volna. Tanulhattál volna anya hibájából. Ha rögtön letérdelsz és bocsánatért könyörögsz, talán életben hagylak. De így... Kételkedni merészeltél bennem! Te is ugyanolyan áruló vagy mint az a nő! – ekkor lehajolt a férfi füléhez és megszabadította az örök szenvedéstől. – Avada Kedavra!
Ezután megfogta Joann és Patrick varázspálcáját és kettétörte. Elrejtette a hálóruhája alá. Kisétált a konyhába, fogta a telefont, beütötte a 999 hívószámot, majd sírást tettetve beleszólt:
- Háló? Kérem – csuklott el a hangja. – Kérem, anyuci és apuci... Ott alszanak a fürdőszoba padlóján és nem akarnak felébredni, hiába szólongatom őket. Nem tudom mit csináljak. Segítsenek! – mondta a mondat végét már zokogva.
- Oh, kincsem. Meg tudod mondani hol laktok?
- Persze – diktálta le a kislány a címet, majd várakozásra intve ücsörgött tovább a székén.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Helycserés támadás (Harry Potter ff.)
ФанфикNem kell messzire mennünk ahoz, hogy megtaláljuk a sötétséget. Csak nézz körül. Mindenhol jelen van. Benned és bennem is. Celia Frewennek hívnak és ez az én sötét történetem.