Egyre furább minden. Kezdek rettegni. Körbevettek ezek a jelek. Körbevett a saját életem bugyra. Valaki segíthetett volna.
Jól indult a nap. Furcsa azt mondani. Új. Ma felvettem egy sárga atlétát egy fehér szaggatott farmerral. A cipőm a szokásos. Kifésültem a hajam és a számra kentem egy kis szájfényt.
A tükörképemen egy másik lány tekintett vissza. Mintha nem én lennék. Mosolyogtam. Valahogy úgy kéne mondanom , hogy jól éreztem magam a bőrömben. Ilyet még nem éreztem. Mind ez Aspen miatt? Sokat gondolkodtam. Mindent el is mesélek.
A tegnap délután mesés volt. Beszélgettünk és tényleg úgy éreztem , hogy nekem ez kell. Azok után is ezt gondoltam miután elmondta a titkát. Egy embert legjobban a múltjáról lehet megismerni. Azok után amiket elmondott látszott rajta hogy lelkiismeretes őszinte lány. Meglepődött azon , hogy én ki vagyok és nem hagyott ott. Esélyt adott arra , hogy megismerhessen. Ez magával ragadott még jobban.
A külsője megfogott , a belső megtartott
Ez a nap különleges. Ma mindent a helyére rakok. Hogy értem? Elmagyarázom , jól figyelj!
Nem voltam jóba apámmal a bátyám halála óta. Szellemként tekintünk egymásra. Tegnap óta teljesen máshogy gondolok mindent , ahogy az apámmal való kapcsolatom is. Érdeklődött Aspen iránt. Tehát foglalkoztatja valami. Jó kiindulási pont lenne , hogy tiszta lappal kezdhessünk. Közelebb engedem a lányt. Ezáltal apát is. Minden rendben lesz!
Nem tudtam , hogy mekkora hibát követek el ezzel. ESZETLENÜL MENTEM ELŐRE
Lementem a lépcsőn. Apa ott várt friss kávéval és reggelivel. Miért? Ez ijesztő. Mintha kicserélődött volna. Mint egy robot
- Jó reggelt ! Ne haragudj a tegnapiért! Beszéljünk mielőtt elmész.
-Szia! Lenne miről beszélnünk apa , de erre nem elég egy reggel. Az elmúlt éveimben részt sem vettél. Ezeket elfogyasztom ,de térjünk vissza rá délután.
Ugyanazt a fortyogó dühöt láttam a szemében mint a tegnapinál. Remegtem . Azt hiszem féltem
Hirtelen elsápult a pufók arca és lehetett látni a szemében valami szokatlant. Valami rémítőt amitől földbe gyökerezett a lábam. Tudom , hogy nem lenne képes bántani. Ismerem. Viszont ő nem az apám! Valami megváltozott tegnap és már nem vagyok biztos benne , hogy biztonságban vagyok. Azt hiszem el kell menekülnöm.
-Rendben Teresa. Megértem az álláspontodat. Míg hazaérsz van időm gondolkodni.-Hirtelen nyugodtsággal közölte.
Nem köszöntem el. Egy hang se volt képes kiáramlani a torkomból. Kimenni is alig bírtam. A saját légterem magába szorított és úgy éreztem , hogy el ránt magával. Csak mentem előre anélkül , hogy bármin is gondolkodtam volna. Valami nincs rendben. FÉLEK.
Egy dolog nyugtatott meg és hajtott előre. Aspen. Ma újra beszélhetek vele. Hallhatom , láthatom. Megbeszélem vele minden félelmem. Az üzenetet , az apám furcsa közeledését. Tudom, hogy tud segíteni. Ma vele lehetek újra.
Hamar be is értem az iskolába. Minden ugyanaz volt. A pillantások, az épület jellegzetes szaga, a rombolódó épület. Egy dolog változott. A légtér. Valami más. körém gyűlt minden hang , a levegő lehlt és nem tudtam lélegezni újra. A kezem remegett és csak robogtam fel a terembe. Kinyitottam az ajtót és rögtön azt fürkésztem , hogy bent van-e. Ott volt. A haja kiengedve borult vékony , csontos vállára. Egy fehér térdi érő tavaszi ruhát viselt. A körülötte lévő levegő és a kamilla illat eltöltött nyugodtsággal és szenvedéllyel.
-Jó reggelt Aspen!
-Szia Tessy! Jó újra látni. Ne haragudj , hogy elviharoztam tegnap. Senkinek nem beszéltem még a múltamról. Te vagy az első és ez új nekem. Remélem megértesz.
-Persze , hogy megértem Aspen. Nekem sincs fényes múltam. Óra után beszéljünk az auditórium előtt!
Egy mosollyal nyugtázta , hogy benne van. A világ legédesebb mosolyával.
Az óra monoton módon telt. Nincs mit róla magyarázni. Egy egyszerű tanóra egy zsémbes , öreg tanárral. Mr.Reynold.
Óra után elindultunk Aspennel a helyhez. Azért gondoltam , hogy ott beszélhetnénk , mert az iskola legnyugodtabb helye.
Nem tudtam , hogyan kezdjem. Kételyeim vannak. Bízok benne , hisz szeretem , de mégis megijeszt a gondolat , hogy talán Aspen nem az akinek én őt gondolom. Ezért döntöttem úgy , hogy beszélek vele.
-Baj van Tessa? -szegezte hozzám a kérdést. Láttam az aggódást a szemeiben.
-Figyelj , nem tudom , hogy baj van , vagy kéne-e aggódnom. A tegnap délután meseszép volt veled , addig míg haza nem értem. Mindig is , olyan életem volt , hogy ha nem lennék a CONTROLLER lánya nem ismerne senki. Szürke egy szóval. A tegnap délután megijesztett és neked is közöd van hozzá , ezért beszélem meg veled , mert azok után amiket hallottam , nem tudom mi igaz és mi nem. -Hezitáltam.
-Megijesztesz. Mondd el. Bízz bennem.-mélyen belenézett a szemembe. Tényleg azt éreztem ,hogy megbízhatok benne.
Istenem ,bár ne tettem volna.
Bólintottam és szóról szóra elmondtam mindent. Destinyt és apám különös közeledését ,na meg a kételyeim. Idő közben becsengettek , de nem érdekelt és ez két okból nem érdekelt. Aspen ijedten figyelt , úgy nézett ki mint aki fél. A másik ok pedig , hogy megakarok tudni az igazat.
-Nem tudom , mit mondjak. Sajnálom , hogy ezt kellet átélned . Én múltam és vele együtt az én szemetem ami mindenhova követ. -Ezután könnyes szemmel elfutott. Ez a mondat a szívemig lelkemig elhajolt.
AZT HISZEM VAN MI MIATT AGGÓDNOM.
És ez még nem is a kezdet volt
