Nagyon érdekes lány Aspen. Ezek ellenére is csodálom. Egyszerűen olyan mint egy angyal.
Mindenkinek van múltja. Sok ember nem is büszke rá. Ez az oka amiért nem érdekel a furcsa kis kalandja. Nem azt mondom , hogy nem rettent meg ,de hogy említettem. Ez a múltja. Nem a jelene. Látszik rajta , hogy tiszta lappal akar kezdeni , hát hagyom.
Miközben mentem haza fele a szokásos zene listám hallattam. Valamiért jól éreztem magam. Furcsa volt. Minden zeném a sötét életem miatt van. Elég szomorkás hangulatúak. Mégis most máshogy hatott mind.
Otthon ugyanaz a látvány fogadott. Apa elfoglaltan írogatott a gépén , a ház tiszta mégis mint egy börtön. Felballagtam a lépcsőn , majd bementem a szobába. Elkezdtem lepakolni a cuccom és eközben nagyon erősen mosolyogtam. Hirtelen jött a jókedvem ,de nagy hatása volt. Egyszer csak csippant a telefonom. Egy instagram értesítés volt. Ezt láttam a kijelzőn:
Destiny Rocks: Szia Tessy! Ne ijedj meg, tudom , hogy nem ismersz. Annyit szeretnék mondani , hogy vigyázz Aspennel. Nem biztos , hogy az akinek mondja magát. Minden romba dönthet amid van. Kérlek vigyázz vele! Tudom azt is , hogy nem hiszel nekem. Kérlek gondold át, segíteni akarok!
Nem értem..Aspen nem az akinek mondja magát? Mégis mit jelent ez?! Biztos valaki irigy. Valami régi barát. Meg nézem a profilját. Egyetlen kép volt fent. Háttal volt és félhosszú fekete haja volt a képen. Egy szürke Listen! feliratú pólót viselt. Furcsa. Kamuprofilnak tűnik. Lehet , hogy egy ex? Nem is érdekel. Nem fogok neki hinni.
Miután kitomboltam magam , apa belépett a szobámba. Tátva maradt a szám. Hogy miért? Apa a tesóm halála óta nem járt a szobámban. Ráadásul mosolygott. Félek.
-Szia Teresa! Ki volt az a csinos lány akivel ma a parkban voltál?
-Új osztálytárs ,de ne csinál úgy , mintha érdekelne egy picit is. Lényegében nem is ismersz, mit akarsz? Meg egyáltalán honnan tudod?
-Nem haragudhatunk egymásra örökre. Lindsey lánya Dezy látott titeket. Kicsit megijedtnek tűntél ezért lefotózott majd szólt nekem , hogy nem-e vagy bajban, NYUGI. Kitörölte a fotót. Nem mesélsz a lányról?-érdeklődött mint egy pszihopata. Féltem
-Miért kéne? Egy barát. Legyen elég ennyi.
Elkomorodott az arca, a pupillája összeszűkült és az izmai is megfeszültek. Majd felrobbant.
-OKÉ TESSY. MAJD KIDERÍTEM MAGAM. AKKOR MÁR KÉSŐ LESZ RIBANC.
Nem tudtam ezt hova tenni. Ez nem apám volt. Mint egy robot. A lélegzetem is elállt. Köpni nyelni nem tudtam. Nem apára vall. Főleg nem a "ribanc". Mi az hogy késő lesz? Egyre furcsábban éreztem magam. Először az üzenet , aztán ez. Itt következett be a legnagyobb csapás.
Rá akartam keresni Aspenre a neten. Hátha tudok vele beszélni. Nem találtam sehogyan. Nincs olyan ember a neten , hogy Aspen Oriwch. Sehol. Se insta , se messenger , se facebook. ez lehetetlen. Holnap megkérdezem tőle. Kezdek félni , hogy az Destiny lány valami tényleg létező komoly dologról beszélt.
Kicsit rövidebb rész lett senki ne haragudjon! Következő hosszabb lesz. Ha tetszik a történet kérlek nyomjatok csillagot , emellett építő kritikákat is szívesen fogadok. Én is szeretnék fejlődni:)
