Hajnalban ébresztettek minket. Mikasa nem hallota meg ezért elkezdtem pöckölni az orrát.
- Mhh..-ült fel majd megtörölte a szemét.
- Ideje lenne felkelni, nem gondolod?- kérdeztem mosolyogva. Viszonozta ezt a kedves gesztust majd elkezdett öltözni. Én is neki kezdtem és ugyanakkor végeztünk. Együtt mentünk ki. Beáltunk a sorba egymás mellé.
- Ma az egyensúlyotokat nézzük meg.-kiabálta a tábor parancsnoka. Végig kellett menni gerendákon, ugrálni a farönkökön hogy ne essünk bele a sárba. Miután ezekkel végeztünk újból sorba álltunk.
- Akik nem sárosak azok mehetnek reggelizni.-kiabálta. Csak néhányan mehettünk a többiek mentek fürdeni. Én, Mikasa,Annie,Eren,Sasha,Bertholdt és Reiner jött enni. Reggelire szendvics volt. Én megettem ketőtt. Miután végeztem kimentem az egyik magas fához és felmásztam rá. Egy árnyékos helyet kerestem. Lefeküdtem és hallgattam ahogy a lágy szellő belekap a fák lombjaiba. Néhány óra így telt el amikor valaki megszólított.
-Kölyök, mit keresel ott fent?- mély hangja volt. Kinyitottam a szemem és lenéztem. Rivaille kapitány nézett vissza rám. Gyorsan lemásztam a fáról majd szalutáltam.
- Kapitány, pihentem.-jelentettem ki. Lassan végigmért majd megszólalt.
- Ki vagy,szaros?- egy kis gúny fedeztem fel a hangjában.
- Lucy, uram.- válaszoltam én is egy kis gúnnyal a hangomban. Öszevonta a szemöldökét és elindult a kiképző irodája felé.Rivaille szemszögéből
Épp a papírjaimat rendezgettem amikor kopogtak az ajtómon.
- Szabad.- kiáltottam ki. Erwin lépett be rajta. Tudtam hogy ok nélkül nem jött volna úgyhogy egyből megkérdeztem mit akar.
- Mit szeretnél Erwin?- kérdeztem és tovább rendezgettem a papírjaimat.
- Menj el a 67.kiképző táborba. Azt üzente az igazgató hogy van néhány tehetséges alany akit meg kellene nézned.
- Mikor induljak?- néztem fel egy pillanatra.
- Ha lehet akkor most indulj. Bólintottam majd odamentem a fogashoz és leakasztottam a kabátom. Lementem az istállóba és megkerestem a lovamat. Adtam neki egy almát és addig feltettem rá táskám amit még bent pakoltam össze. Kivezettem az istállóból és felszáltam rá. Néhány óra múlva már ott álltam a tábor előtt. Bevezettem a lovam egy árnyékos helyre. Levettem a lóról a táskát és elindultam a kiképző szobája felé. Bent nem találtam ezért elkezdtem keresni. Mikor egy fa mellett mentem el halk horkolást hallottam. Felnéztem a fára és egy lányt pillantottam meg. Hosszú fekete haja be volt fonyva és szeme épp csukva volt. Gondoltam megijesztem ezért felszóltam hozzá.
- Kölyök, mit keresel ott fent?-kérdeztem kicsit hangosabban. Nem várt reakció lett a válasz. Üres tekintettel nézett le rám. Mikor észbe kapott gyorsan lemászott és szalutált.
- Kapitány, pihentem.- válaszolt semmit mondó hanggal. Lassan végigmértem és megállapítottam hogy egy szép lány. Egy fekete ing és egy fekete farmer volt rajta, meg egy fekete csizma. Gondoltam ha már nem sikerül megijeszteni akkor kicsi felidegesítem.
- Ki vagy, szaros?- kérdeztem gúnnyal a hangomban.
- Lucy, uram.- én is egy kis gúnyt fedeztem fel a hangjában. Összevontan a szemöldököm és tovább mentem keresni az igazgatót.
YOU ARE READING
Egyedül járom utam
FantasyLucy most egy 12 éves lány. Nevelőapjàval él együtt. Mikor 3 éves volt lemészárolták a családját csak őt nem. Megesküdött a szülei és a testvére sírjára hogy bármibe is kerüljön megöli azokat akik végeztek a családjával. Azt tudja a gyilkosokról hog...