Egyedül járom utam

5.fejezet

Lucy szemszögéből

Figyeltem a hadnagy távolodó alakját. De hirtelen eszembe jutott az ebéd előtti edzés. Futva mentem előre. Mikasa már ott várt rám. Nem tudom miért de kedvelem ezt a lányt. Odasiettem mellé és elkezdtünk beszélgetni. Néhány perc múlva megláttuk a tábornokot de nem egyedül jött. Mellette jött a hadnagy is. Mire ideértek mindenki a helyén volt, és szalutáltunk.
- Aki nem tudná ki ő bemutatnám.-mutatott a mellette lévő férfira.- Rivaille Ackerman hadnagy és azért jött hogy felmérje a képességeiteket. Most mindenki menjen a csoportjához. Néhány pillanat múlva a csapatom tagjai mellett álltam. Kiosztotta a feladatokat majd félre ált a hadnagyal az oldalán. A hadnagy néha valakire rámutatott valakire és kérdezgette a kiképzőt. Az én csapatom volt a legjobb.
- Öhm...elfelejtettem mondani de a legjobb csapatnak a tagjai a hadnagyal mérheti össze az erejét.- jelentette be a tábor vezetője.
- Szuper..- morogtam az orrom alatt. Nagyjából fél óra múlva mindenki egy kört alkotott. Elkezdődött a harc. Ymir a hadnagy ellen. Én minden mozdulatát megfigyeltem és megjegyeztem. Én kerültem utoljára sorba. Mikasa elég sokáig bírta de Rivaille jobb volt nála. Lassú léptekkel haladtam a kör felé. Mikor odaértem felvettem az alap állást. Megvártam hogy ő kezdeményezzen és nem sokkal később megindult felém. Eddig senkinek nem sikerült megütnie. Úgy csinált mintha jobbról akarna ütni de a bal kezét lendítette meg. Sikeresen kitértem előle. És most én vittem be egy támadást de ő is kitért előle. Ezt csináltuk vagy 10 percen keresztül amikor sikerült megütnöm. Ennek nem nagyon örült és most még gyorsabban támadott. Esélyem sem lett volna elhajolni. Teljes erőből orrba vágott. Egy reccsenést hallottam és rettentően elkezdett fájni. Néhány pillanat múlva már csak úgy folyt az orromból a vér. Kikiáltották győztesnek. Lassú léptekkel indultam el a mosdó felé. Mire odaértem az ingem már tiszta vér volt. Kigomboltam majd levettem és belehelyeztem a mosdóba. Eközben egy rongyot nyomtam a vérző orromhoz. Elkezdtem kimosni az ingem. Szerencsémre kijött belőle mert ez volt a kedvencem. Mindeközben elállt az orrom vérzése is. Az ingem nem tudtam felvenni mert vizes volt ezért csak egy toppban indultam el a szállás felé. Úgy éreztem mintha figyelt volna valaki de nem láttam senkit. Beértem a szállásra majd kiterítettem a vizes ruhadarabot. Felvettem egy bő pulcsit ami fekete volt. Elindultam az ebédlő felé de valaki megfogta a karomat. Felnéztem és Rivaille hadnagyal találtam szembe magam.
- Hogy van az orrod, kölyök?- kérdezte komolyan.
- Rendben van nem lett semmi baja, uram.- válaszoltam és letekintettem a kezemre amit még mindig fogott. Gyorsan elengedte és elindult a másik irányba. Én folytattam az utam. Bent Mikasa mellett foglatam helyet. Elkezdünk enni de elment az étvágyam. A kajám odaadtam Sashanak. Kimentem és megint felmásztam egy fára. Elegem volt mindenből és mindenkiből. Halkan felsóhajtottam és lelógattam a kezem és a lábam a fáról. Gondolkoztam hogy miért kellett megszületnem de nem találtam rá választ. Nem akartam elaludni de elnyomott az álmok világa.